2016. január 22., péntek

Az igazi gazdagság

Reménytelennek tűnő helyzetben sokat segít a kis lelkemnek egy szép gondolat vagy vers, ami őszinte , életszagú és szívet melengető. Visszaránt a valóságba és rávilágít a legfontosabb dolgokra. A mindennapi rohanás és jólét hajhászása mellett van, hogy elfelejtünk boldogan élni. Meglátni az apró kis csodákat magunk körül és egyszerűen örülni annak , hogy létezünk.

Említettem már Nektek , hogy a férjemmel gyakran tevékenykedünk együtt a konyhában. Vasárnap hókiflik gyártásába kezdtünk és annyira meglepett, hogy engem a sütés így ki tud kapcsolni, hogy már maga a felismerés örömet okozott. 





Ő adta a szakértelmet , én pedig felvettem a kukta szerepét , közben néha becsempésztem a fényképezőgépet. Attól függetlenül, hogy most először próbáltuk ki ezt a receptet, isteni finom lett. A tésztája omlós , a többit pedig nem lehetett elrontani (még nekem sem :) . Külsőre nem lettek a tökéletesek , de így is hamar elfogyott.






Persze nem maradtak el a nagy nevetések , a bohóckodások , ami újra és újra rádöbbent , mi az életem értelme. Annyira szerencsés vagyok , hogy nem tudok elégszer hálát adni a sorsnak a mindennapjaimért. Néha a leggazdagabb embernek érzem magam a Földön. Anyagi javakban ugyan egyenlőre még nem bővelkedünk , de ezért is rengeteget dolgozunk és küzdünk, hogy a majdani trónörökösöknek a lehető legtöbbet nyújthassuk ezen a téren is. Viszont van egy csodálatos férjem , és már az maga a földöntúli csoda , hogy fiatal korom ellenére elmondhatom , megtaláltam életem szerelmét. Van két testvérem , akikért bármit megadnék és mellettük a családom egy része is minden körülmények között mellettem áll és támogat a feltétel nélküli szeretetével. Vannak értékes emberi kapcsolataim. Van hol laknunk , van mit ennünk és itt vagyunk egymásnak jóban-rosszban. Számomra ez az igazi gazdagság. 

Ha olvastad vagy láttad a Titok vagy Varázslat c. művet (ha nem, mindenképpen ajánlom) , tudod , hogy a hála fontosságát már évszázadokkal ezelőtt felismerték a "nagyjaink". Miért ment ki a divatból? Miért nem beszélünk erről vagy miért nem tanítják az iskolában? Élj akármilyen körülmények között, mindig van miért hálát adni! Akár azért, mert élsz vagy van egy gyönyörű gyermeked vagy csupán beszívhatod a friss levegőt. Az új nap, új lehetőség! Hagyhatod , kifogásokat is kereshetsz arra, miért nincs elég időd , pénzed , lehetőséged a szeretteiddel több időt tölteni, vagy az eltöltött kevéske időt minőséggel megtölteni , de az egyetlen ,aki ezen változtathat, csakis Te magad vagy!

Nincs olyan ember , aki ne élt volna át nehéz időszakokat. Mindenki küzd a saját kis világában , ki a megélhetésért , ki a lelkiismeretével harcol , ezért sem szabad első benyomás alapján ítélkezni. Csupán az nem mindegy, hogyan éljük meg és nem szabad elsétálni az apró boldogságpöttyök mellett sem. Aranyosi Ervin rengeteg őszinte versével megörvendeztetett már minket, a mostani pedig tökéletesen rávilágít erre:


Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság

Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.

A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.

Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!

Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,
műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.

Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.

S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.

Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,
mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!

Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot.
Alexandra



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése