2016. január 11., hétfő

Új év = új élet?

A minap döbbenetes dologra jöttem rá. Fájdalmas volt a felismerés, ugyanakkor abban a pillanatban úgy éreztem, megvilágosodtam. Január első hétfői napja volt, nagy pelyhekben kezdett hullani a hó, a szilveszter épphogy elmúlt és kezdetét vette az új esztendő. Belém hasított,hogy atya világ, hány "barátomnak" felejtettem el boldog új évet kívánni. Majd ugyanabban a pillanatban beugrott a kép is,hogy amikor a "Nagyon boldog karácsonyt" című üzeneteim küldözgettem, a felére azóta sem érkezett válasz. Többször ért már hasonló csalódás , családon belül is, és az esküvőnk közeledtével is kiderült, kik azok,akikre a szükségben is számíthatunk és ki az, aki csak magával van elfoglalva a mi nagy napunkon is. Túllendülve ezen , lépkedtem tovább, gondolván, ez tőlem kívülálló dolog, nem én tehetek róla, ha bizonyos emberek nem tudnak viselkedni, és a mérgelődéssel csak a saját napjaimat keseríteném meg. Ha írnak vagy keresnek , akkor is csak mert van új, érdekes sztori, amivel felvághatnak, vagy panaszkodnának valakinek, de a választ az "és veled mi a helyzet" kérdésre vagy figyelmen kívül hagyják vagy egy egy szavas válasszal elintézik. Tipikusan az a szitu, amikor sok sikert kívánnak, de ha eléred az álmod és boldogabb vagy ,mint valaha, az irigy, negatív beszólásokkal próbálják kompenzálni a rossz érzésüket.

Vajon az én hibám , hogy eljutottunk idáig jó néhányukkal és nem vettem észre időben az intő jeleket? Vagy a technika fejlődése egyenesen arányosan ezt hozza ki az emberekből? Ahelyett,hogy megpróbálnánk személyesen is találkozni, az interneten keresztül bármit és bárhogyan írhatunk, közben észre sem véve, mennyire eltávolodtunk egymástól és már csak a felszín mögé bújva kommunikálunk? Mi az oka.hogy olyan sokáig várunk, amikor már legbelül jól tudjuk,hogy nem építő jellegű a kapcsolat,amit fenntartunk?
Sok cikk szól arról is, mennyire megkeseredetté, iriggyé tudnak tenni a különböző közösségi és fényképmegosztó oldalak,hisz a tökéletességre törekedve csak a legcsodásabb képeket , érzéseket ,pillanatokat osztjuk meg másokkal. Engem személy szerint , ha nem is tetszik a megosztott tartalom , különösebben nem hat meg, továbbgörgetek, és szerencsére elértem azt az állapotot,amikor őszintén tudok örülni a szeretteim és akár vadidegenek sikereinek is,hiszen ez minden esetben örömteli esemény.


Ha már az emberi kapcsolatok nagytakarításánál tartunk, kezdtem egy kicsit könnyebbel, és miért ne vinném át más területekre is a nagy elhatározásom és változtatnék azokon a dolgokon, amik régóta bosszantanak?! A hétvégén az e-mail fiókomba belépve megpillantottam a rengeteg reklámhirdetést. Döbbenten realizáltam,hogy a fontos leveleimet teljesen elnyomják. Ez volt az a pont, amikor időt és energiát nem sajnálva leültem kitörölni a sok szennyet. Másfél óra megerőltető munka után megpihentem és átkoztam magam. Gyakran egészen addig a pontig tétlenül nézem és hagyom,hogy beférkőzzenek az életembe a nem kívánatos dolgok, ameddig csordultig telik a pohár. Réges-rég megelőzhettem volna, hogy eluralkodjon  a káosz, minthogy dühöngve csapkodjam a billentyűzetet, átkozva a napot,amikor feltalálták a reklámokat. Nagyapám igencsak találó mondása csengett a fülemben: "Nem rendet rakni kell kislányom, hanem rendet tartani!".Bár általában nem értünk egyet, ezt érdemes lett volna előbb megfogadni.







Megfontolt Nő lévén, leültem és listát készítettem, mit kell tennem az elkövetkezendő hetekben. Elsők között a facebook ismerősök álltak illetve a megosztott tartalmak. Végre megkerestem , hol is kell kikapcsolni az idegesítő játékfelkéréseket, majd következtek a tárgyak, kacatok (magazinok, ruhák, hajápoló-formázó-összefogó stb.) egészen a legapróbb részletekig.



Úgy döntöttem ,erősnek kell lennem , és eljött az ideje lezárni azokat a kapcsolatokat is, amelyek egyoldalúak vagy csak szimplán úgy érzem, a fenntartásuk időpocsékolás lenne. Ismerősök és barátok esetében valamivel egyszerűbb,mint családtagoknál, de a rokonok terén szerencsére a jelenlévőkkel minden rendben, így ez a része kipipálva.
Félreértés ne essen, én nem neheztelek vagy haragszom ezekre az emberekre , mindössze elfogadtam, hogy a sors külön utakat jelölt ki nekünk és el kell engedjem őket, ha nem is örökre, de egy időre mindenképp. Közhely, de tényleg túl rövid az élet és már csak az üzenetek válaszolgatásával annyi időnk elmegy, hogy nem éri meg erre pocsékolni vagy jópofizni olyanokkal, akiknek csak adsz, de viszonzást nem kapsz. Nem jelzem nekik üzenetben , hogy : "Szia, veled többet nem beszélek mától.". De nem is leszek senki lelki szemetesládája, akit ha úgy tartja kedve előkap, majd visszadob a sarokba.


A január az az időszak az évben, amikor újraértékeljük a múltat. Összegezzük, min szeretnénk változtatni, jó irányba haladunk e. Tökéletes időpont arra (bár ezt az összes napon megtehetnénk, ilyenkor mégis erősebb az elhatározás), hogy megtegyük az első lépéseket. És olykor szükségünk van nagytakarítást végezni az életünkben, nem csak a kézzel fogható tárgyak között. Újraértékelni ,hogy kik azok, akiket magunk mellett szeretnénk tudni, és kiket hagyunk hátra.



Alexandra


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése