2016. február 16., kedd

A csodákat Mi teremtjük!



Véletlenek márpedig nincsenek! Vagy mégis? Írtam már a vonzás törvényéről , szoktam és szeretem alkalmazni és a tapasztalatok azt mutatják, valóban hasznos. Erre én is csak nemrégiben eszméltem rá igazán,így határozottan és repesve a boldogságtól állíthatom, működik! Kisgyermekként vagy akár felnőtt korban , sűrűn ábrándozunk a jövőbeli vágyainkról. És hogyha igazán szeretnénk, elérhetünk (,ha nem is pontosan ugyanoda, amit kigondoltunk,de közel kerülhetünk) az álmainkhoz. Elmesélem az én csodáimat, amiből több van , viszont ezek azok,amelyek gyökeresen megváltoztatták az egész életemet, ha hiszitek, ha nem, tényleg megtörténtek!

Hónapokkal ezelőtt viccesen meséltem a férjemnek, mekkora mázlista vagyok, ugyanis a legnagyobb vágyam párkapcsolat terén az volt,hogy egy hős felesége lehessek. Mit ad Isten, egy tűzoltóhoz mentem hozzá. Azt is roppant büszkén ecseteltem ,hogy mielőtt megismerkedtünk, konkrét elképzeléseim és igényeim voltak a férfiak irányába, aminek Ő egytől egyig megfelelt, a kitűzött személyiségjegyekkel rendelkezett. Hihetetlen, de ekkor még mindig nem ismertem fel, ez nem véletlen... ott volt a mondatban, elterveztem, kigondoltam, biztos voltam benne és megtörtént, pedig egyáltalán nem görcsöltem rá és tudatosítottam magamban a már előre megtervezett forgatókönyvet, szinte el is felejtettem a történések közben, hogy ezt én vonzottam be ,na persze a negatív eseményekről meg vagyok győződve,hogy semmi közöm hozzájuk, magyarázatom nincs arra,miért történnek/történtek .
Azt is felvázoltam a  képzeletbeli , nevezzük most mondjuk "sors vonalára", mi lesz a szakmám, hány éves koromig fogok tanulni, mennyi idősen szeretnék különböző lépéseket megtenni. Irreális elvárásaim nemigen voltak,  ha előfordult , gyorsan változtattam rajtuk, így a vonzásnak biztosan nem lehetett elég ideje a megvalósításra, utólag visszagondolva, ezt nem is bánom. Kissé határozatlan vagyok bizonyos dolgok terén, emiatt különösen nehéz eljutni a megvalósulásig, ha még magam sem tudom, szeretném e. De ez, ami most történik, számomra talán a  legelképesztőbb.

Az első komoly kapcsolatom majdnem 3 évig tartott, a hétvégéket az akkori párom családjánál töltöttem. A hetente megtett út közben volt egy "szerelemházam", amin folyton viccelődtem, hogy egyszer itt fogok lakni. Különlegessége nem volt a házikónak, barátságos, megfelelő méretű és jó helyen lévő ingatlan , lehet emiatt fogott meg annyira, tekintve a mesés tulajdonságom, rendkívül kisigényű vagyok, nincs szükségem luxusra a boldogsághoz. Immár a férjemmel lassacskán 4 éve egy párt alkotunk, ezért ezt a régi vágyam szőnyeg alá söpörtem, hiszen más tájakra sodort az élet. Amint ingatlankeresésbe kezdtünk messziről elkerültük azt a települést is, túl messzinek és kicsinek gondoltuk az elképzeléseinkhez képest. Idővel azonban rájöttünk,hogy a pénztárcánknak jobban tetszenek az ilyen opciók, mint az első tervek, ezért vonakodva betettük a lehetőségek közé. Amennyiben olvastad az otthonkeresés című bejegyzést, akkor már sejted,hogy igen, ez az a ház, ami igencsak esélyes, sőt mondhatnám, 99% esélyünk van a végleges megvételére. Na találjátok ki,hol van ez a ház? A szerelemházamtól pár méterrel arrébb. Ugyanabban az utcában, majdnem ugyanott.. és elkerülte a figyelmem egészen mostanáig. Lehetnek véletlenek, egybeesések, de ez most már azért kicsit több lehet. Létezne valóban, hogy itt legyen az egyetlen olyan ház, ami mindkettőnknek tetszik és meg tudjuk vásárolni merő véletlenből? Nem hinném..




Végig gondoltam, próbáltam a realitás talaján maradni, ész érveket felsorakoztatni, például ,hogy annyi mindent akartam már úgy nagyon nagyon nagyon nagyon , sőt még annál is jobban, amelyek azóta sem történtek meg, miért pont ezek az elfeledett ábrándok válnának valósággá? Eszembe sem jutott, az is csoda,hogy emlékeztem rá. És akkor megvilágosodtam! A leglényegesebb részt elfelejtettem ,ami nem más, mint az: ELENGEDÉS! Minél inkább rágörcsölök valamire, annál messzebb kerülünk egymástól. És a legnehezebb rész pontosan ez. Milyen úton-módon engedhetnék el álmokat, amikre nagyon vágyom? Nehéz, küzdök vele, de nekem emellett az sem egyszerű, hogy rájöjjek, tényleg akarom e azt, amit a fejembe vettem, vagy hirtelen fellángolás az egész? Tervek és célok örökké lesznek, de mennyire illeszkedik bele az én életembe? Nekem kell beteljesítenem? Ha már kitartok mellette,hogyan ne akarjam eszeveszettül,hát nem épp az a lényeg,hogy megküzdjünk az álmainkért? A JELEK! na meg a női megérzés :D Azok fognak utat mutatni,ahogyan eddig is tették. Akartam, küzdöttem, csináltam és jöttek az akadályok. Először kisebb aztán nagyobb végül beleroskadtam. Irányt váltottam , olyan útszakaszra találtam, ahol lebegve közeledtem a cél felé, legyőzhető akadályokkal. Volt, hogy csak nem érkezett el a megfelelő idő és a türelem meghozta az eredményt. A kettősség ahogyan az élet összes területén, itt szintén megjelenik, hidd el,hogy már a Tiéd a hőn áhított cél, aztán engedd el. Talán mondhatom,hogy túlságosan  földhöz ragadt vagyok/ voltam, ha valaki velem akarja elhitetni, mindez valóságos, körbenevettem volna. Lehet, azt hiszed, ezek kis dolgok, ha nem hinnék a csodákban, akkor is megvalósulnának. Megeshet. De mennyivel jobb úgy élni az életed,hogy bizakodva tekintesz előre, mintsem borúsan tekintve a jövőbe?



Veletek is előfordult ,hogy a jelenben nagyon rosszul viselted a történéseket, visszagondolva sokat köszönhettél neki és hasznodra vált? Szerencsétlennek érezted magad, ám kiderül,hogy igazából éppen, piszok mázlista ember voltál. A busz,amit lekéstél ,árokba zuhant. A nyaraláson, ahova nem tudtál elmenni, szalmonellamérgezést kaptak az üdülők. Megannyi jel vesz körül és isteni gondviselés , őrangyalok vagy nevezzük bárminek, valaki vagy valami folyton vigyáz Rád!  Attól,ha a negatív dolgokat vagy képes csakis meglátni, még a lehetőségek ott hevernek a lábaid előtt, mégis folyton kikerülöd. Ne mutogass másra, mert nem ők felelősek a tetteidért és gondolataidért! Amíg Te nem hiszel magadban, más sem fog hinni benned! Ha kétkedve álmodozol, azzal a tudattal,hogy úgysem fog sikerülni, nem jutsz előbbre.

"Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt,hogy nem, igazad lesz!" Henry Ford

Teremts csodát az életedbe, álmodd meg és hozd létre! :)
Nekem sikerült, Neked is menni fog!

Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése