2016. március 8., kedd

Nőnek lenni jó!


Kiskoromban sokszor elképzeltem, milyen lennék, ha fiúnak születek. Mennyivel lenne könnyebb vagy nehezebb dolgom az élet különböző területein? Ugyanilyen nyugodt , lassú és megfontolt, de néha hiperaktív, hirtelen és buzgó típussá váltam volna? A szüleim jobban szeretnének? Megbirkóznék a nagy felelősséggel , ami a férfiakra hárul, mint családfenntartó?

Jó,hogy lánynak születtem és mivel ez így történt , elképzelni sem tudom, hogyan képesek ezekre a dolgokra , ahogyan ők sem fordítva. A havi menstruációs görcsöket, kellemetlenségeket (ami valljuk be még így is alig elviselhető,hogy tudjuk, jó célt szolgál), vagy itt van a szőrtelenítés , szépségápolás folyamatos kényszere stb stb. De ezt mind kompenzálja az anyaság páratlan csodája, a férfi biztonságot adó karjai, ahova menekülhetünk, ha a lelkünk egy darabkája elfáradna. Viccesen hangzik , de azt is élvezem, hogy "szabad" sírni , bárhol, bármikor, anélkül, hogy megköveznének vagy a haverok cikiznének hónapokon át. Élvezem, hogy lehet sok-sok cipőm/ ruhám és a lakást is otthonossá tehetem meleg színekkel. Hogy az A FÉRFI úgy óv és véd ,mint egy kincset. A gyakran emlegetett "női megérzések" pedig igencsak jó szolgálatot tesznek a kérdéses helyzetekben.

Büszke vagyok arra,hogy Lány , Nő , Asszony, Anya lehetek! A sorban ugyan nem engednek előre és a buszon sem kínálnak hellyel, sőt az illemet nem ismerve sötétedés után rám hozva a frászt utánam füttyentenek, éreztetve milyen törékeny kis teremtés vagyok. Nehezebben hallják meg a szavam nagyobb társaságban , ritkán levegőnek is néznek. A fontos emberek az életemben azonban biztosítanak arról,hogy szeretetük feltétel nélküli és nem számít a rang vagy a nem. Az öcsém egy évvel ezelőtt büszkén mondogatta az ovis barátainak, hogy az Ő felesége én leszek. Bár roppant hízelgő volt, félő , a mostani eltorzult társadalomban nehezebb lesz értékeket képviselő párt találnia.

Elkorcsosodik a társadalmunk, a Nők gyakran Férfi erényekkel bírnak, a szülés helyett a karriert választják és a házasságot elavult, ósdi , értelmetlen jövőképek közé sorolják. Az ideálok lassacskán a vegyes párok lesznek, dicsőítjük a szakállas Nőket és elítéljük  a régimódi "született feleségeket", akik tiszta lakással várják haza dolgos férjüket és nem érzik megalázónak, hogyha a munka helyett a család áll az első helyen. Miért alakulnak át ennyire a szerepek? Eddig éltünk túl konzervatív keretek között vagy mostantól rossz irányba sodornak minket az új elvek? Én nem ítélkezem, mindenkinek megvan a maga keresztje, de elfogadni sem tudom teljesen, pedig higgyétek el nagyon nagyon szeretném. A legkevésbé sem tartom egészséges közegnek egy lány-lány/fiú-fiú alkotta "családban" történő nevelését a gyermekeknek. Vagy hogy a felek nyilvánosan csalják egymást, ahelyett,hogy a csemetéjük szeretetteljes, törődő mintát látna. Párkapcsolatonként változóak a szabályok és sokan azt is elítélik, hogy a férfi bárminemű házimunkát végezzen, én nagyon értékelem, hogy a mi életünkben természetes a másik fél segítése, attól nem lesz kevésbé Férfi  a szememben,sőt..  Azt sem állítom, hogy nem szükségeltetik a korszakonkénti változtatások eszközölése, de kicsit átbillentünk a ló túloldalára. Tapasztaltam azt is,hogy nem egyenlő a kivetített "normális" már ha létezik ilyen családkép a valóban boldog közeggel, vannak ösztön nélküli anyák és apák , akik sokkal inkább a megfelelési kényszer miatt ugranak bele egy meggondolatlan házasságba vagy gyermekvállalásba.

A természet vagy Isten , nevezzük akár teremtő által megalkotott NŐ szerepe tagadhatatlanul fontos volt a múltban, fontos a jelenben és a jövőben is az lesz. Biztatlak Titeket, fedezzétek fel magatokban a szépséget, értékeket és képességet arra,hogy a családon belül is központi, összetartó szerepet lássatok el, kényszerektől mentesen , őszinte örömmel!





Ezúton is NAGYON BOLDOG NŐNAPOT kívánok minden Drága Nő Társamnak!
A facebook oldalamon nyereményjátékban is részt vehettek :)

Puszi



Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése