2016. április 22., péntek

Meddig tart a szenvedély? +18

Avagy mikor ér véget a vad szex időszaka? - adhattam volna akár ezt a címet neki, de ne legyünk túl nyersek. :D Egy régi kedves barátnőm átjött a hétvégén, hogy segítsen az új notebookom életre keltésében. A férjem kinevezési gálán mulatott, mi pedig egy üveg bor társaságában telepítés közben bátrabban megosztottuk egymással magánéletünk apró részleteit. Természetesen középpontban a Férfiak álltak, és a velük járó folytonos zűrök (na nem bántásképp, tudjuk, velünk is van éppen elég probléma). A féltékenykedés, ruhák szétdobálása, állatok (nem)megetetése illetve az elfelejtett programoknál jóval izgalmasabb témának szenteltük a legtöbb időt: vajon mitől lesz lapos egy idő után a szexuális életünk? Hogyan tudnánk megőrizni a kezdeti izgalmat? 

Életünk szerelme egyértelmű, hogy az összes többi hímet lepipálja. Páratlan külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik és az ágyban is a lehető legjobb teljesítményt nyújtja. Azonban egyszer csak eljön az a pont (talán a "pukiztál galambom?" korszak végével egy időben), amikor a megszokás rányomja a bélyegét a romantikus és szenvedélyes , hajnalig tartó virgonckodásra. Amikor a csodálatos szimplán átvált kellemesre , a kedvenc sorozatod pedig jobban lázba hoz, mint az összebújás. Szerintem a szex olyan , mint a párkapcsolat. A parázs folyton ott van, akár évtizedek elteltével is, de dolgozni kell azért,hogy a tűz lángoljon. Ha valami egyszer jó volt, az lehet akár sokkal jobb , amennyiben mindkét fél igazán akarja és képes figyelembe venni a másik igényeit amelyik pasi ezt most olvassa, nem ...nem a harmadik fél bevonásával . Természetesen minden embernek megvan a saját igénye és a határ, amit semmilyen körülmények között nem lép át, hiába tudja, hogy a kedvese arra vágyik, ő megsemmisülve érezné tőle magát.


De milyen trükkök/ praktikák léteznek a helyzet javítására? Sőt , nem az lenne a legjobb, hogyha el sem jutnánk idáig, hanem folyamatosan fenntartanánk a megfelelő állapotot? Mi van, ha visszafordíthatatlanná válik? Vagy ami még rosszabb: más férfiak közelségére vágyunk? Egy hirtelen helyszínváltással vagy görcsös újításokkal megéri erőltetni a folyamat visszaalakulását? Meddig érvényes a: "Megjavítjuk, ahelyett ,hogy eldobnánk?" mondás?

Visszagondolva nagyszüleink bölcsességére, dereng, hogy elkapott párbeszédekből egészen kislány koromban leszűrtem, bizony nagyanyáink sem mindig , sőőőt leginkább ritkán élvezték az együttléteket. Ugyan , ma már egyre inkább képesek vagyunk nyíltan beszélni , a régebben tabunak titulált témákról, ezt gyakran leplezzük. Miért kellene beletörődni abba, ami elromlott, pedig valaha jó volt? Vagy ez az élet rendje? Ez a jele annak, hogy a szerelem átalakul szeretetté és már nem úgy nézünk a szerelmünkre, mint azelőtt? Természetes következménye ez a hosszan tartó kapcsolatoknak?


Az én tapasztalataim azt mutatják,hogy igenis fenntartható mind a szerelem, mind a szenvedély , görcsösség mentesen , küzdés nélkül. Ennek viszont egyetlen módja van: a kommunikáció. Szegény párák egyenlőre nem fejlesztették ki a gondolatolvasás képességét. Kifejezetten élvezik inkább, ha megosztjuk velük a gondolatainkat, észrevételeinket. Határozott irányítások nélkül segítjük őket, ezáltal magunkat szintén a közös cél felé. Merjük felvállalni, mire vágyunk, mi tenne boldoggá és tapintatosan közvetítsük feléjük, hogy nálunk az előjáték az ágyba hozott kávénál és apró kedvességeknél kezdődik. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy evés közben jön meg az étvágy.. ;)


Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése