2016. április 26., kedd

Stílusosan. Olaszosan.

A bejegyzés olvasása előtt vagy közben , ha ajánlhatom, indíts el egy lágy, romantikus olasz zenét. Kellemesen átszellemülsz majd és vizuálisan élethűbbé válnak az írott sorok:



Első házassági évfordulónk alkalmából ellátogattunk Gianni híres belvárosi éttermébe. Körülöttünk külföldiek társalogtak, mi pedig örömmel konstatáltuk , hogy most aztán bármiről beszélgethetünk. Idő közben elkalandozott a tekintetem és felfigyeltem a közvetlenül mellettünk ülő 3 fős társaságra. Tipikus, olasz Nők voltak, akikről egy idő után nem tudtam levenni a szememet. Biztosan Ti is találkoztatok ezzel az érzéssel, amikor úgy árad az egészséges magabiztosság valakiből , hogy halvány szépsége ellenére megbabonáz. Különösen egyikőjük nyerte el a tetszésem és indította meg a képzeletem folyamát és a kérdést: Mitől más Ő? Hogyan képes erre?

Szőke fakó haját lófarokban kötötte össze, fehér bőrét nem fedte alapozó sem, az idő nyomott hagyott a szeme körül, 30-as éveiben járhatott , kényelmes pamut felsőt és farmernadrágot viselt. Semmi különleges, az utcán vélhetően elsétáltam volna mellette, viszont a finom falatokat olyan mosollyal és életkedvvel fogyasztotta, bele-belekortyolva a borába, miközben barátnőivel társalgott, hogy nehéz volt, nem nézni. Bámulatba ejtett , mennyire más, mint akiket ismerek. Késztetést éreztem a trióhoz csatlakozni és örömteli kacagás közepette elfelejteni a mindennapos gondokat. El akartam velük repülni Olaszországba, hogy tanítsanak meg engem is erre. Na jó, az sem baj, ha otthagynak, persze a férjemmel együtt :D. Rómát, Toszkánát végigrobogózva , örömmámorban úszva telhetnének a napjaink. És igaz, azt hiszem most a zene is kicsit magával ragadott. 


Miután túltettem magam a kellemes élményen, tovább boncolgattam a témát. Hogyan lehet eljutni erre a szintre? Mi a titok? Csak az olaszok képesek rá? Miben kellene itthon fejlődnünk? Honnan ered ez a természetes báj? Miért olyan ritka a saját nemzetünk szülöttei között rábukkanni az efféle kincsekre? Akik esetleg mégis rendelkeznek vele, tudják-e magukról , milyen csodálatos egyéniségek? Mikor viseljük majd ennyire természetesen az olasz filmekben látott karaktereket (Levelek Júliának / Ízek, imák, szerelmek) ? Elsajátíthatjuk e a spontán örömteli életérzést vízpart és életteli, hangulatos macskaköves kis utcák nélkül?

Az ugyan szájról szájra jár, s nem titok,hogy a magyar nép , kevés önbizalommal rendelkezik, pesszimista és folyton gondterhelt. Az általánosítástól ugyan tartózkodnék, viszont ezt be kell lássam, többnyire jellemző. Lehet valaki gyönyörű,hogyha görnyedve, lehorgasztott fejjel járja az utcákat. De miért alakult ez így? Nekik nincsenek hétköznapi problémáik? Ugyan..



A válasz, valószínűleg a környezet és a neveltetés. Egy toszkán borvidéken vagy romantikus városkában könnyebb bút felejteni. Nem törődve a holnap meglepetéseivel. Talán.. És Ők pontosan ezt tették. A burgundi vörös rúzst körbeadva kifestették az ajkukat, felvették a ballonkabátot és vidáman elsétáltak az éjszakába. Mert számukra ez a természetes. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a következő külföldi útitervünk egy csodás olasz borvidékre vezet? :)


Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése