2016. május 22., vasárnap

Lehetetlen pártalálás a XXI. században ?!



Többen megkérdőjelezték a "könnyű" pártalálást a Mire vágynak a Férfiak? c. bejegyzésem után és azzal vádoltak, fogalmam sincs, mennyire nehéz manapság normális kapcsolatot kialakítani. Milyen egyszerű nekem, hogy megtaláltam a kedvesem mostanra, hiszen a Nők férfiasabbak, a Férfiak pedig női tulajdonságokat sajátítanak el, ezáltal az udvarlás bonyolultabb. Sosem lehet tudni , a kiszemeltünk hogyan reagál a régimódi szokásainkra. Az ajtónyitás, szék kihúzás az önálló, emancipált nőnek inkább kínos, mint pozitívum és a találkákon a számla fizetése is legalább feleződik, hacsak nem ő harcolja ki az egészet. Mit tegyen hát az udvarló ,sőt mikor melyik nemnek kell most már kezdeményezni és bókolni? Mi különbözteti meg a sikeres Férfit a sikeres Nőtől? Azon kívül, amit a nadrágjában hord..

A férjemmel beszélgetve egyetértettünk abban, hogy ez csupán álca. Aki azt hangoztatja, komoly, érett embert keres és a külsőtől/ életkortól sem tud elvonatkoztatni, túl nem lát a felszínen, cikinek érzi a bókolást nőnemű létére, hamar megreked egy szinten. Évekig járogatnak, nincs előrelépés , nincsenek közös célok és tervek, vagy ha vannak, a megvalósításig el sem jutnak, mert ők sem gondolják teljesen reálisnak. Mi jogon beszélünk mi, akik megismerkedésünkkor lefektettük az alapokat és célirányosan haladtunk a közös úton, ahelyett, hogy ürügyet találjunk arra, miért nem tudunk találkozni, összeköltözni , akár összeházasodni?! Miért okoskodunk egy olyan felállást követve, ahol a Nő és Férfi a hagyományos szerepeknél maradt? A szerelmem kezdetekkor 2 munkahely mellett szabadnap nélkül 1 éven keresztül ingázott , de ha éjjel fél 12-kor végzett a munkával , átjött hozzám egy órára vagy átmentem én és együtt aludtunk. Nem kerestünk kifogásokat, nem mondta egyikőnk sem, hogy fejezzük be, mert nincs időnk egymásra. Hazudnék, ha azt mondanám, tökéletes volt, de megérte és a mai napig sem csinálnánk másképp.

Aki folyton a rossz típusú emberbe botlik bele, csakis magának köszönheti. Az első, maximum második randin jó esetben kiderül, milyen elképzelései vannak a másiknak, az alapján mérlegelve időben továbbállhatunk , amennyiben eltér a mi vágyainktól. De azok, kik naponta szelfiket posztolnak és láthatóan szárnyalnak a túlfűtött egoizmustól , sosem a kedvesükkel lesznek elfoglalva. A randizós időszakomban jó pár évvel ezelőtt már jócskán a mindennapi élethez tartozott az internet, ahol természetesen regisztráltam társkereső oldalakra. Levelek tömkelege árasztott el naponta, amelyiket érdemesnek találtam a válaszadásra, ott hamar kiderült, van-e jövőnk. Ugyanis azt a nagyszerű tanácsot kaptam az én drága "anyukámtól",hogy aki engem akar az nem kopogtat az ajtón, hanem bejön rajta. Ezzel arra akart rávezetni, mennyire nem számít mit levelezgetünk hónapokon keresztül, ha nem találkozunk és belemerülünk a dolgokba, valószínűleg pofára esés lesz a vége. Elképzelünk valakit, aki ugyan hasonlíthat az álmainkban megjelenthez, de mi értelme van virtuálisan jól érezni magunkat, hogyha a valóságban nem izzik a parázs?

Arról még szót sem ejtettem, hogy az efféle hozzáállással, miszerint MINDEN mai fiú és lány, férfi és nő egyforma, a legjobban az érett kapcsolatra alkalmas egyéneket taszítjuk el. Ha a pasik úgy álltak volna hozzám az elején, hogy "ahh, olyan ez, akárcsak a többi" és az első nehézségnél kompromisszum helyett a menekülést választják, a hónapfordulóig se jutottunk volna. Igenis élveztem a kedveskedést, figyelmességet és őszintén értékeltem, amikor volt bátorságuk személyesen odajönni, ahelyett,hogy rám keressenek a facebook-on, kiderítve a nevem, ezáltal növeltem a magabiztosságukat és a helyes irányba tereltem a találkozást. 

Én azt mondom, felesleges másra mutogatni, hibáztatni a társadalmat, mert bár valóban nem a legegyszerűbb rátalálni a nekünk szánt igazira, megfelelő hozzáállással nem lehetetlen. Ehhez viszont érdemes önvizsgálatot tartani és letisztázni magunkban, konkrétan mit szeretnénk és milyen elvárásokat támasztunk a másikkal szemben. És hogyha egy tartós kapcsolatot fenn tudtok tartani, akkor jöttök rá, hogy a megtalálása semmi volt azokhoz a küzdelmekhez képest, amik ezután jönnek.. :)


Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése