2016. június 1., szerda

Nők a volán mögött



Néhány hete, amikor a férjemmel Szentendrére utaztunk egy kis wellnessezésre, az utakon erőteljesen feltűnt, ki a női sofőr és hol ül férfi a volán mögött. Már az autó állapotából kikövetkeztettem, a horpadások, törésnyomok illetve a vezetési stílussal egybevéve , bizony elég merészen ordít a különbség. Mi lehet az oka, hogy mi, akik köztudottan egyszerre több helyre tudunk figyelni,  a vezetésben gyakrabban csődöt mondunk? A kromoszómáinkba lenne kódolva?

Immár 5 éve annak, hogy jogosítványt szereztem, ami alatt végig azt éreztem, lenne végre vége , hogy nyugisan, egyedül, bátran kormányozhassak a sztrádán. Majd az első önálló vezetésem alkalmával összetörtem a hátsó lökhárítót. Arra a döntésre jutottam, köszönöm , nekem ennyi elég is volt, bemutattam, mit tudok. :D A szüleim ellenben a várt szidás és tiltás helyett szorgalmazták ,hogy visszaüljek és rutint szerezzek. Sajnos minden igyekezetük ellenére sem sikerült elérni a várt hatást, mert mire belerázódhattam volna, felköltöztem a férjemmel a fővárosba, neki viszont olyan férfias autója van, hogy képtelen vagyok vezetni (a pedált nem érem el és nem látok ki rendesen..). Így a rutinból mostanra jócskán kiestem és a folyamatos félsz szintúgy bennem van, amikor egy évben 3x vezetnem kell.


Vajon  ugyanez lenne a helyzet, ha nem hallanánk ennyi szőke nős viccet és az ellenkező nem tagjai másképp állnának a témához? Mitől lennénk mi ügyetlenebbek a "férfiasnak" titulált cselekvésekben? Bár én büszke vagyok rá, hogy Nő lehetek, ilyenkor elgondolkozom: Mennyit kell még küzdenünk, hogy egyenrangú társakként kezeljenek? Kolbásszal a nadrágomban sokkal magabiztosabb lennék? :D És itt felvetődik az újabb kérdés; MINDEZ CSUPÁN HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE? Elhiszem magamról, hogy autóversenyző vagyok és úgy lesz? Mi miért vagyunk tele kételyekkel folyton, ameddig ők magasról tesznek rá? Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

A válaszokat ki tudja, hol keressük !? Abban ellenben biztos vagyok, tudunk mi csak akarni kell és kitartóan gyakorolni. Egy kényelmesebb járgánnyal (ami reményeim szerint hamarosan az udvarunkon állhat) boldogan fogom intézni a nagy bevásárlásokat , sőt lehet, nem is hagyom majd a férjem vezetni. Na jó, ezt azért én is csak viccnek szántam..  Addig pedig csodálattal nézem a 7 éves kisöcsém, ahogyan az elektromos kisautójával már most klasszisokkal jobban parkol nálam, mindezt kacagva.




Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése