2016. június 17., péntek

Üdv az új otthonunkban!



A konyha ablakán kikémlelve egy búbos bankát látok szaladni a rózsabokrok tövében. A szomszéd hajthatatlanul nyúzza a fűnyírót, az utcán pedig száguldoznak a "helyi vagányok". A nap lemenőben és a kertünk mögötti réten elcsendesedett a természet. A holnapi programot rakom össze fejben, miközben a fekete teámat szürcsölgetem. A vörös cirmos körbejárja a szanetlit, látszik, hogy ismerős a terepen (előre sajnálom, mi lesz vele, ha megérkezik a kiskutyánk). Az internetet ma végre 12 hosszú nap után bekötötték,így lehuppanhattam a szeretett laptopom elé leütni a billentyűket. A június eleji költözésünk óta felsorolnom is nehéz lenne, mennyi minden történt, de megpróbálom összefoglalni a kedvetekért, vidám mosollyal az arcomon , nyugtázva, hogy szinte minden a helyére került és nem uralkodik rajtunk a káosz. Ugyan néha eltűnődöm azon, rohan az idő , lassan 2 hete elfoglaltuk a "mézeskalácslakot" , belső nyugalom vette át a stresszes pakolászást ,s bizonytalanságot, sokkal hamarabb megszoktam a környezetváltozással járó életformát, mint gondoltam.

Amennyiben voltatok hasonló helyzetben , biztosan dereng az a hatalmas rendetlenség , ami  hetekig , sőt akár hónapokig jellemzi az új lakóhelyet. Mindennek megtalálni a helyét, kitalálni a következő lépést egészen nehéz, néha már terhes , hiába tudod, mennyire jó lesz, a sokadik napon szíved szerint csak végigdőlnél a kanapén és bámulnád a plafont.
Ám, hogy kicsit az előzményekre visszakanyarodjunk, legutóbb ott hagytam abba, hogy a fennmaradási engedéllyel akadtak zűrök. Mindeközben az autónk ismét nagyobb összeggel kellett támogassuk az életben maradásáért küzdve. Ezt sikeresen megoldottuk, pozitív hitelbírálatot kaptunk és kisebb-nagyobb bosszúságokkal végre elfoglalhattuk az otthonunkat. Tudom..ez így túl meseszerűnek tűnik és valójában közel sem ennyire egyszerű a történet, de az elveimet követve előre tekintek és vallom, a dolgok úgy voltak jók, ahogy történtek, kár rajta bosszankodni, elrontva a jelen örömét. Na meg persze, mindenki azt kapja az élettől,amit érdemel, az eladót azóta hetente veri a sors..

A méreteket említve, ez a ház majdhogynem pontosan dupla akkora, hacsak nem nagyobb, mint az albérleti lakás volt, ahol közel 3 évet lehúztunk. Ott zsúfolásig voltak a szobák az alapvető bútordarabokkal, mint az ágy, ruhás szekrény, étkező asztal..jelenleg a kihasználható hely negyedét töltik be. :) Ez legyen a legcsekélyebb gondunk, hisz néhány helyiség nagyobb felújítása tervben van, most még inkább úgy nézünk ki, akár egy szóló énekes a hatalmas színpadon. Nehogy panaszkodásnak vegyétek , szívből jövő hálát adok a sorsnak, Istennek, a férjemnek és a családomnak, mindazoknak, akik biztosítottak minket a támogatásukról , hogy mihamarabb megvalósulhasson az álmunk.
Egy nagy családnak egyenlőre nem a legideálisabb, nem tudhatjuk , mit hoz a jövő, meddig maradunk, pár évre/évtizedre kényelmesen berendezkedünk. És tudjátok , mi történt ma? Elrepült egy gólya a házunk felett... ;) (Vegye mindenki,aminek akarja)




Sok puszi

Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése