2016. július 24., vasárnap

Mi vett rá,hogy blogot indíts? - KÉRDEZTETEK-VÁLASZOLOK #1


Őszinte leszek veletek, amikor közzétettem a felhívást a facebook-on, nem sejtettem, mennyien fogtok érdeklődni a blogolás iránti szenvedélyem után. Nagyjából ez foglalkoztatott szinte mindenkit (1-2 kivétellel, a kimaradt kérdéseket a későbbiekben ígérem, megválaszolom, nem felejtek! :) ) , hogyan-mikor-miért kezdtem el írással foglalkozni és mi motivál? Nos ennek fényében a kérdezz-felelek bejegyzést át kellett gondoljam és arra jutottam, eljött az idő és megosztom veletek tartalmasabban az én történetemet.

A jó fogalmazókészségem már általános iskolás koromban szemet szúrt főként saját magamnak pff ez tök ciki,lehet mégsem voltam akkora ász, imádtam a ceruzák megkaparintásától kezdve mindent, amit kézzel kellett írni, szerkeszteni, gondolni, fogalmazni. A középiskolában végleg egyértelművé vált,hogy lételemem mind az olvasás, mind az írás, ennek okán 17 éves koromban jelentkeztem egy pályázatra, aminek eredményeképp 4 cikkem publikálták az internetes tinimagazin honlapján. Elképesztően büszke voltam magamra, dagadt a mellem dehát utólag persze rengeteg hibát észrevettem a műveimen, amiket tollal véstem füzetbe, azután gépeltem be, kezdésnek és első mérföldkőnek megtette. Ez volt a pillanat, amikor megfogalmazódott, ezzel szeretnék foglalkozni.


Közeledett a pályaválasztás én pedig buzgón keresgéltem a főiskolákat, ahol esélyem lehetett újságírónak tanulni, elsajátítani a szükséges alapokat. No persze, itt jöttek a szüleim, rokonok, barátok, ismerősök és a legutolsó emlékem, hogy megvolt a konkrét iskola, szakirány, amikor valaki, aki ugyanoda járt, bejött hozzánk az osztályba és mivel korábbról ismertem, megosztottam vele a terveimet. Azonnal lelombozott, közölte velem, ostoba vagyok, ha oda járok, nem tanítanak semmit, a papíron kívül haszna sem lesz az egészből. A családról ennek fényében kár szót ejteni, jöttek a rémtörténetek és a szokásos: "Nem vagy elég talpraesett, hogy elhelyezkedj ebben a szakmában." "Nem vagy elég jó hozzá.." s a többi. Így az érettségi után , követve a női családtagokat ,a szépségiparban kezdtem el tevékenykedni fodrászként, ám a vizsgák előtt dobbantottam és azt mondtam, ez nem az én álmom. Utólag belegondolva persze másképp cselekednék, most azonnal leadnám a jelentkezést a főiskolára, anno valamiért így hozta az élet.

Beiratkoztam a legközelebb induló kézápoló-műkörömépítő képzésre, majd egészen 2016 tavaszáig ezzel foglalkoztam és imádtam/imádom. Ám az írás szenvedélye sosem hagyott el, 2015-ben indítottam az első blogomat, ami abszolút nem volt átgondolt, kiforrott. Fogalmam sem volt ,miről írják, kikhez szóljak, hogyan tegyem mindezt. Decemberben azonban 'megvilágosodtam' és több hetes kemény munka után (szerkesztés, témakidolgozások..) januárban megjelent ezen a felületen a legelső bejegyzésem. /Innen is tudom, ami igazán a te utad, úgysem hagy békén egészen addig, amíg rá nem lépsz! Újra -újra és újra előbukkan, folyton ott van a felszín alatt./  Most, hogy a körmözés vakvágányon pihen, mintha a sors furcsa fintora lenne, hogy itt vagyok és éppen a klaviatúrán pötyögöm a gondolataim nektek. Természetesen hatalmas célokat tűztem ki, amik várnak a megvalósításra. Akárhányszor publikálok, érzem, hogy ez a nekem való munka. Hálás vagyok mindenkinek, aki velem van, büszke vagyok a kis közösségünkre, segítsük egymást és beszélgessünk, mert higgyétek el, minden pozitív gondolat, biztatás, visszajelzés hatalmas örömöt tud nekem okozni, valószínűleg ezért szeretem ennyire csinálni. 



Nektek mi  a nagy szenvedélyetek? Követitek a megérzéseiteket?

Alexandra




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése