2016. augusztus 17., szerda

Elegem van a macskákból!

FIGYELEM! A címből rájöhettetek, ebben bejegyzésben több helyen macskagyűlölő megnyilvánulások olvashatók, ezért kérek szépen minden cicaimádót, hogy kattintson tovább. Amennyiben mégsem tenné, felelősséget nem vállalok az olykor igencsak nyers sorokért. Köszönöm a megértést!

Történetünk a költözésünkkel egy időben kezdődött. Bár iskolás koromban számos kismacska (majdani nagymacska) tulajdonos voltam, igazán sosem tartoztak a kedvenc állataim közé, mindig valahogy a kutyák felé húzott a szívem. Ezt teljesen elnyomva magamban, amikor a kertünkben napi 5-6-7-8-9-10 macska sétafikált kényelmesen, mérhetetlen nyugodtsággal és szeretettel kémleltem őket az ablakból, békét hagyva nekik. Gondoltam én, hatalmas ez a kert, miért zavarnánk egymást? Teltek a napok, mi pedig nekiugrottunk a kapálásnak, gereblyézésnek és szomorúan tapasztaltam ,hogy másnapra megjelentek benne az aprócska süppedések. Jajj , én kis naiv, reméltem, nyest esetleg róka fedezte fel a terepet, ha pedig mégis a macskaklán , akkor elszoknak hamarosan.


A szomszédasszonyommal folytatott beszélgetés során , amikor már lassan 1 hónapja itt laktunk és a következő gyomlálás alkalmával, nemhogy 1-2 lábnyom, de konkrétan végigszlalomozott sorok 'díszítették' a frissen rendezett ágyást, kezdett felmenni a pumpa, megemlítettem neki az aggályaim. Erre ő mosolyogva közölte velem,hogy bizony az előző tulajdonos, a kedves nénike akit ezúton újfent csókoltatok a sok szarságért, amit ránk hagyott rendszeresen elemózsiával várta a kispajtikat, ezért jöhetnek ennyire bátran és koslatnak körülöttük. No nembaj, én nem etetem és hamarosan kutyusunk is lesz, a probléma megoldódik (ám a kiskutya jövő évre tolódik minden valószínűséggel, mert télire nem szeretnénk kínozni őt és magunkat sem ,illetve több más oka van ,hogy most hiányoljuk a legkisebbik leendő családtagot). Kezdtem megérteni édesapámat, aki amióta a mostani házuknál lakik a macskák első számú közellensége, ugyanis jókedvükben rávizeltek esténként a bejárati ajtóra, kellemes illatfelhőt árasztva az érkezőkre.. amíg nem voltam hasonló helyzetben és nem a saját munkámat tették tönkre egy pillanat alatt, próbáltam apukámat rábeszélni, hogy legyen elnézőbb a háziállatokkal.

Ám elérkezett az a pont, ahol már olyan szintű ellenszenvet érzek a környező macskák iránt, hogy felmegy a pumpa bennem a bejegyzés írása közben is. Képzeljétek , egy meseszép reggelen az ajtón kilépve macskaszarba léptem. Bizony, az ajtónk előtt hagyta a kis csomagot a kedves , drága cirmos. Előkotortam hát a lapátot és eltüntettem. Másnap ugyanabban a szögben ugyanott pompázott az ajándék. Majd harmadnap újra, ekkor már körbejártam a kertet és láss csodát, majdhogynem minden méteren ürülék kupac fogadott. Baromi pipa lettem, főként azért, mert legalább ásná el, ha már úgyis mindenképp a móka kedvéért végig ugri-bugrizi  a virágoskertet, de hogy kisállatunk nincs és én mégis egy órán keresztül szedtem a kakit az udvarunkon...hát abszurd! Kipanaszkodtam magam a férjemnek , bízva benne, lassan megunják. 

Azóta, amióta látok bármilyen macskát a portán, legyen kicsi avagy nagy , próbálom elüldözni határozott siccegéssel (borzasztó hatásosan!) , amire a fülük botját sem különösebbek mozdítják és a legnagyobb szemétláda hatalmas kényelemmel tud heverészni a szanetli alatt. Mire kiérek, természetesen lassú léptekkel tovább battyognak, viszont a félelem szikrája sem villant fel a sunyi kis szemükben.


Másfél hete , szerencsés hétvégén  a férjem mellett ébredtem, felhúzva a hálószoba redőnyét megállt bennem az ütő. Meg kellett dörzsölnöm a szemem, mert féltem, csak az álmosságtól látok rosszul. Egy siklócska csavarodott a bejárat előtti teraszon én pedig majdnem elájultam azzal a lendülettel,ahogy felfedeztem. Gergő, a legrégebbi fiú barátom erre annyit mondott:
" Örülj neki, ez azt jelenti, hogy szeret, mert ajándékot vitt neked."
Köszönöm, hálás vagyok, ám több ajándékot képtelen lennék elviselni, tudván, hogy a hüllőktől irtózok, legyen bármilyen csúszó-mászó, inkább meghalok, mintsem a közelembe kerüljön, így pláne.. Ja igen, halott kígyócska volt, ezért nekünk kellett eltávolítani EZT IS. Újfent.

Tegnap anyósomék látogatása alatt felfedezhették az éjszaka leforgása alatt 'termett' kertünk kincseit, sőőt már a kapu tövét végigültették az ürülékükkel, kupacokban áll a szar, legyen az a rózsatő, beton vagy éppen a levendula, amitől állítólag megvesznek.. hát közlöm, van vagy 5 nagy levendula bokrunk és rendszeresen ott tanyáznak.

Sajnálom, egyszerűen esélytelen ,hogy megértsem , miért jó bárkinek macskát 'tartani', amikor konkrétan soha nem látja , a szomszédok szívnak vele. Mi van, ha az ember nem akar kutyát? Megölni nem fogom, ellenben békét sem hagynak, akkor mégis miért kellene nekem eltűrni? Miért kötelező mind a 10 különböző gazditól származó bolhafészket vendégül látnom és szednem utánuk a hátrahagyott ajándékcsomagjaikat? Dühítő, mert akkora a kertünk , aminek mindössze csekély részét gondozzuk napi rendszerességgel, ők azt teszik tönkre.. a tujáinknak kifejezett járatai vannak, ahol a járnak-kelnek. Mégis mi a francot lehet velük kezdeni? 

Van jó tippetek? Létezik olyan csodaszer, ami tényleg hatásos? Lassan minden pénzt megér, főleg most, hogy a vihar szétcsapta a szardarabokat a kertben, kellemes látvány és illat árad szét mindenhol. Nektek volt hasonló incidensetek? Szeretem az állatokat, de ezt képtelen vagyok szó nélkül és higgadtan tűrni, hiszen sem ültetni nem merünk, sem kapálni nem érdemes , egyáltalán semmit, mert másnapra minden nyoma eltűnik, a rühes dögökén kívül.. Szívesen (legalábbis nagyobb türelemmel és lelki békével) takarítanám a saját kis állatkáim hátrahagyott végtermékeit, hiszen az enyém. Ez viszont nem gondolom,hogy a mi dolgunk lenne, semmi közöm a szomszéd állataihoz. Mentsetek meg a megbolondulástól és adjatok ötleteket!


Alexandra

6 megjegyzés:

  1. Őszintén? Rá kell verni a seggükre egy vesszővel. Semmi bajuk nem lesz, de talán átgondolják hol garázdálkodjanak. Jöhet a gyűlölet, meg minden, hogy állatkínzó vagyok stb., de ha valaki előveszi a jobbik eszét, akkor egyetért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer már megindultam egy vödör vízzel, ami pont a kezembe akadt, de a macskák folyton 2 lépéssel előttem járnak és egy csepp víz sem érte el. Így sajnos ez az opció nem játszik, mert a férjemet is kiküldtem már, de nem jutott sokra ő sem , és mintha még jobban elkanászodtak volna (bár lehet , ezt csak én képzelem hozzá :D ).

      Törlés
  2. Én macskabarát vagyok, nekem is van cicám, de azt rühellném, ha tele lenne szarva a kertem :) Nehéz dolog, mert nekünk van két kutyánk, de mivel ha otthon vagyunk benn vannak velünk a házban, így is simán bejárnak hozzánk a szomszéd macskák. Mondjuk szerencsére nem szarnak össze-vissza. Vagy esetleg ezek közül valami?

    https://rojaker.hu/12-macskariaszto

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A macskariasztókkal szkeptikus vagyok, mert általában engem jobban idegesítenek, mint a macskákat. Minden esetre, ha nem találunk más megoldást, biztosan teszünk egy próbát :)

      Törlés
  3. Szia!
    Nekem is van egy cicám, bár ő még a jobbik fajtából való, a kutyán éli ki az ilyen szokásait és nem a kerten.:D
    Nem tudom, mennyire hülye ötlet, de úgy tudom, a macskák félnek a cukkinitől. Próbáld ki, hogy beszerzel mondjuk 2-3 darabot, és ha meglátod az éppen garázdálkodó cicát, odadobod hozzá/elé, ahogy sikerül. Nem garantálom, hogy mindegyiknél sikerül, sőt, azt sem, hogy egyáltalán lesz haszna, de egy próbát mindenképpen megér.:)
    Sok sikert és remélem, megoldódik a problémátok!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről még sosem hallottam :D De köszi az infót, beszerzek pár cukkinit. És amilyen szerencsém lesz, most nem fogok találkozni egyel sem.. haha
      Köszönöm a segítséget! :) Legyen szép napod!

      Törlés