2016. augusztus 12., péntek

Regisztráltam egy TÁRSKERESŐRE

Mennyi esélye van egy fiatal egyedülálló Nőnek hozzá passzoló igényes, okos, figyelmes Férfit találni? Hol lehet manapság ismerkedni, hogyha valaki éjjel-nappal dolgozik, mégis vágyik szerető társra? Mennyire lombozza le az ember önbizalmát néhány bunkó felkérés vagy primitív megjegyzés? A témát már boncolgattunk, hogy szerintem közel sem annyira vészes a helyzet, ahogyan a barátaim előadják, igenis tudnának párt találni, megfelelő hozzáállással, ha akarnának.
Részletesebben elolvashatod a cikket : ITT

Legutóbb nagyjából 4 évvel ezelőtt regisztráltam egy félig-meddig ingyenes társkereső weboldalra, és voltak számomra ígéretesnek tűnő partik, akikkel szívesen találkoztam volna (sőt akadt, akivel randiztam ). A családomban szintén számtalan sikersztorit hallani (pl. öcsém sem lenne most az internet nélkül ,nagy eséllyel), így a sztereotípiák messziről elkerülnek. A személyes találkozás úgyis eloszlatja a kételyeket, ez olyan lépcsőfok, amit a XXI. században hatalmas előnyt kínál a fiatalok és idősek számára egyaránt. Ezért gondoltam egy életem-egy halálom, lássuk, mi a szituáció. És igen, köszönjük, a férjemmel rendben vagyunk, nem cserélem le , nem csalom meg, ez a teszt erejéig működőképes dolog volt, de az adatlapom 1 hét után töröltem.


A regisztráláshoz szükséges volt kitölteni, számomra kifejezetten részletesnek tűnő kérdőívet "magamról", a múltamról és jövőmről , majd a fénykép feltöltése következett. A végleges változatom 22 éves , egyedülálló, budapesti lány lett, keveset mutató profilképpel, /amit az interneten találtam/ egy szőke , mosolygós hölgy, de az arca pont láthatatlan. Gondoltam, oké, majd holnap visszanézek, de olyan gyorsan pörögni kezdett a számláló az üzenetek listáján,hogy maradtam. Lányos zavaromban hirtelen fogalmam sem volt, mit reagáljak. Magamat adjam vagy játsszam a könnyen kapható éjszakai pillangót? Lévén gyatra színészi tehetségemnek az első mellett tettem le a voksom, hisz vegyük alapul, most a célunk egy "normális" hímnemű felkutatása. Kár volt túlkomplikálni.. Az üzenetek többségét értékelni sem tudom.. egyszerűen azóta se térek észhez, miért gondolja komolyan bárki, hogy ismerkedős oldalon leír ilyesmiket. A kreativitás hiányát meg se említsük és a 'tali?' illetve 'mizu?' minden második levélben megjelent. Az idegrendszerem felmondta a szolgálatot és fohászkodtam a jóIstenhez, történjen csoda, változzon a felhozatal.

Két nappal később belépéskor 38 olvasatlan "üzi" várt, ebből kettőt tudtam megválaszolni idegbaj nélkül. Csuriba szorított ujjakkal imádkoztam értetek,hogy talán a remény szikrája fellobbanhat.. Hát nem. Épeszű kérdés a kanyarban sem járt. Erőltették a facebookozást, a 'talit' anélkül,hogy egyetlen infót megtudtak volna rólam.. A többiek azt írták, szép a szemem, szép az arcom, tetszik a mosolyom, holott a fotón, ahogyan említettem, semmi sem látszott. Bombáztak a sablon üzenetekkel, volt, hogy arra sem vették a fáradtságot, a nevem bepötyögjék a mondat elejére, a helyesírási hibákról végképp ne tegyünk említést. Itt a vég, gondoltam, de nem vagyok könnyen feladós típus és már csak azért is, mivel én pár éve egyáltalán nem találkoztam ennyi kreténnel, képtelen voltam elfogadni, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi minden megváltozott.


Nagyjából 5 nap telt el, mire bátorkodtam bejelentkezni. A számláló hatalmasat ugrott újfent, most azonban az esélytelenek nyugalmával indítottam a böngészést. És képzeljétek összeraktam 3!! épkézláb beszélgetést, a csalódás azonban elkerülhetetlen volt. Egyikőjükről kiderült, a felesége elhagyta a legjobb barátjáért, ám mélyebb rétegekhez érve, rádöbbentett miért, ezt el is mondtam neki, hiszen a mérhetetlen pesszimizmus és a nők megvetése a legfőbb erénye, hozzám úgy állt, idézem: "Találkozzunk, maximum szexelünk egy jót, ha nem jössz be annyira .." . Ez volt az utolsó, amit hajlandó voltam elviselni, ugrottan a következőre. Végre egyedi bemutatkozó szöveggel, feltett figyelemreméltó kérdéseket, szóval jó volt vele kommunikálni, aztán persze jött a fekete leves.. ő most azonnal akar gyereket, mert 41 évesen, egy 11 éves szar kapcsolat után (őt idéztem), ahova feleslegesnek tartotta volna, ki van éhezve a saját porontyra. Megkérdeztem,hogy miért vesztegetett el ennyi időt a nejével, és most miért gondolja, hogy szinte vadidegen anyától született babával jobban jár? Kioktatott, hogy mit is várt egy 22 éves kis picsától , én ezt nem fogom soha megérteni! Igaza volt. Nem fogom.

A legutolsó, legpozitívabb fiúval sem jutottam sokra, mert megnéztem a képeit és hát.. ő a bottal piszkálnám meg típus, az értelmes eszmecserének viszont kifejezetten örültem, az egyetlen, akivel megosztottam, igazándiból milyen célból vagyok itt. Eltársalogtunk, aztán mentünk a dolgunkra.

Levonva a konzekvenciát: vagy én voltam rossz társkeresőn vagy tényleg ennyire elkorcsosodtunk, de innentől senki nem tudna rávenni, hogy ilyen helyen én akár életre szóló párt keressek. Kioktatnak, megvetnek, tárgyként kezelnek, úgy, hogy nem is ismernek! Felturbózzák az egójukat azzal,hogy porba tipornak. Te vagy a szemét,hogyha csevegni akarsz, mielőtt beleugranál a találkozásba sok pszichopatával és nem értik, miért nem alázkodsz meg. Volt, aki le is írta,hogy neki nincs szüksége ilyen öntudatos nőre, szálljak magamba és kilépett a beszélgetésből.

Mi folyik a világban? Hova fajulunk? Nem tudom elhinni, hogy az egyedülállók ekkora selejtek lennének. A személyes találkozásról és arról ,hogy aki működőképes kapcsolatot szeretne , az talál hozzá alkalmas egyént, tartom a véleményem . Így viszont, hogy a pasik ezt művelik, tényleg teret adnak a negatív gondolatoknak, miszerint úgy érezhetik a szinglik, totál reménytelen az ügy.

Én vagyok túl normális? Vagy hozzászoktam a jóhoz a férjem mellett? Esetleg mi, Nők adtuk alább és ez a jutalom érte? Az érett mentalitással rendelkezők elkerülik az internetet? Az elnyomásunk váltott át erre a burkolt formára? Nekünk már bármi megfelel , ám ha nem, akkor egyedülálló, önálló, független vénségként ér majd a vég? Egy biztos.. ez után sokkal jobban értékelem a férjem, még ha néha problémánk is van, százszor értékesebb személyiség, mint az itt fellelhető nyomiknak a 110%-a. Kitartás csajok, kitartás! Talán tű a szénakazalban, de ha egyszer megtalálod.. :D


Ti próbálkoztatok mostanában internetes társkeresőkkel? Van valamilyen tapasztalatotok a téren? Nagyon kíváncsian olvasnám a véleményeteket!


Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése