2016. augusztus 25., csütörtök

Tanuld meg kezelni a NEGATÍV véleményt



Szinte biztosra veszem, senki sem szereti hallani/olvasni, ha valamit nem jól csinál vagy esetleg másoknak nem tetszik a stílusa, nézőpontja stb. Zsigerből igyekszünk megvédeni magunkat, a gondolatainkat. Úton-útfélen belebotlok 'közszereplőkbe', legyen az blogger, videós, celeb stb. , aki képtelen méltósággal elviselni az építő kritikákat (és itt most természetesen nem a bunkó, trágár, 'szar vagy, szarok a márkás ruháid és egyébként is ki vagy te,hogy egyáltalán lélegzel' megnyilvánulásokra célzok), hanem ,amikor esetleg jó szándékkal, kedvesen próbálják felhívni a figyelmet valamire, ami nem csak fekete és fehér. Ők önként vállalják, hogy vadidegenek belelássanak az életükbe, mégis felháborodnak, ha valaki nem csupán a pozitívumokat hozza fel és nem dicsőíti egekig.

Persze, hogy én is kaptam már kéretlen tanácsot, ami elgondolkodtatott. Kezdetben sokan nehezményezték a betűtípus színét, amit megváltoztattam, mert igazuk volt. Ám akadtak olyanok , amik nemhogy jó szándékból, de konkrét érvek nélkül igyekeztek lehúzni. Udvariasan megköszöntem és elmagyaráztam neki, hogy miért nem értek vele egyet. És nem hagyta..mondta, mondta, mondta. Ilyenkor felmerül bennem: Miért érez némely emberpalánta ellenállhatatlan késztetést arra,hogy beleszóljon a dolgaidba? Mi váltja ki a munkásságunkban ezt a mérhetetlen nagy számú rosszindulatot? Honnan ered (főként nőkben) az irigység?


Bevallom és szégyenérzet nélkül vállalom, én is volt, hogy egy videó vagy bejegyzés alatt próbáltam rávezetni a szerzőt , készítőt, talán más szemszögből is megfigyelhetné az adott témát. Pontosan azért, mert én iszonyúan tudom értékelni, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy billentyűt ragadjon és megosztja velem az észrevételét. Ilyen volt például 2 nappal ezelőtt, hogy rábukkantam egy kezdő videós személyes bemutatkozójára, aminek a második pontjában megütköztem. A kérdés emlékeim szerint olyasmi lehetett,hogy kutya vagy macska a kedvenc állata? Teljes bizonyossággal és hatalmas önbizalommal állította, márpedig ő nem érti azokat, akik nem szeretik a macskákat, mert milyen cukimuki, édibédi tünemények. Ennél a pontnál gondoltam (ha emlékeztek a nem is olyan régi: Elegem van a macskákból! című bejegyzésemre), bekukkantok a komment szekcióba. Hát naná, hogy más is megjegyezte, mennyi gondjuk van a kis cirmosokkal. Én röviden felvázoltam neki a személyes problémáim, rosszindulat, bántás és okoskodás nélkül, amire perceken belül érkezett az igencsak kioktató, oktondi, tapló felelet, hogy márpedig ő nem változtatja meg a véleményét és ne becsméreljem a cicuskákat, mert nem azt csinálják, amit én akarok, nehogymár nekem elvárásaim legyenek az állatok felé. Finoman elküldött a francba, ami valójában ledöbbentett.

Én, aki úgymond friss az írók táborában, minden új hozzászólásnak úgy örülök, mint majom a farkának, függetlenül attól,hogy dicsérik az írásom, vagy javaslatot tesznek a változtatásra, kinyitva a látásmódom különböző nézőpontok felé. Visszaigazolást kapni a munkádról az egyik legnagyobb érdem. Miért kezd bele bárki ilyesmibe, hogyha csak a pozitív, seggnyaló írásokat akarja látni? Nem kellene előbb kezelni a belső frusztrációt és önértékelést végezni? Hogyan tudna hiteleseken emberekhez szólni bárki és tanácsokat adni, amikor a sajátján kívül mást még meghallgatni is képtelen? Vagy én hogy jövök ahhoz,hogy neki ellentmondjak? WTF??
Nehéz, senki sem mondta, hogy könnyű, én már csak tudom, hisz létezésem első fele arról szólt,hogy önként álltam olyanok elé, akik a pofonokon és késszúrásokon kívül mást sem adtak hozzá az életemhez. De tisztában kell lenni azzal is,hogy nem minden negatív kritika rossz szándékú és nem történnek mindig úgy a dolgok,ahogyan elképzeltük. Ezek nélkül nem tudnánk fejlődni, más szemszöget meglátni, nem igaz? Igenis jó dolog, hogy van más a saját észrevételeinken kívül, ettől olyan szép és kerek az egész. Viszont akár kommentelő ,akár válaszadó vagy, egyetlen dolgot MINDIG tarts szem előtt: MARADJ KEDVES! Tiszteljünk másokat és a fáradozásaikat.



Nektek volt olyan vélemény, amit kaptatok, amitől  nagyon rosszul éreztétek magatokat ? Hogyan szoktátok kezelni a negatív kritikákat?


Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése