2016. szeptember 12., hétfő

Kifaggattam Csipkelányt - INTERJÚ Mátéfi Dalmával


Bizonyára senkinek nem kell bemutatnom 'Csipkelányt', Mátéfi Dalmát. Évekig rendszeres követője voltam a Youtube-on , mára már azonban (szomorúságomra) csupán írásban adja át nekünk a tapasztalatait, gondolatait, amiket gyakran meg is fogadok és jó néhány terméket vettem már meg a hatására. Mindez mellékes, nem ragozom tovább, feltettem a kérdéseimet, amire ezúton újfent köszönöm a válaszokat, nagyon sokat jelent, hogy ilyen hihetetlenül kedvesen és készségesen rendelkezésre álltál:


1. Mi vitt rá arra,hogy elkezdj blogolni / videózni? Tulajdonképpen melyik volt előbb és mi az oka,hogy végül mostanra inkább csak írásban adod át a követőidnek a hasznos információkat?

Még az egyetemi éveim alatt kezdtem rákapni a szépségápolási blogokra és videókra, bár a szépségápolás világa mindig is érdekelt. Ahogy egyre többet nézegettem ezeket az oldalakat én is kedvet kaptam, hogy egy saját oldalt is létrehozzak, ugyanis a videózást ekkor még túl nagy falatnak gondoltam és nem is volt hozzá felszerelésem. Később egyre inkább úgy éreztem, hogy egy-egy téma sokkal könnyebben átadható videó formájában, mint blogbejegyzésben, ráadásul az igény is egye nagyobb volt a videókra. 

Sajnos azóta úgy alakult, hogy sem időm, sem energiám nincs rendszeresen videókat készíteni, ráadásul a felszerelésemre is ráfért volna egy nagyobb fejlesztés, hogy tartani tudjam a lépést, így maradt tehát az írás, ami mind időben, mind tartalomban összeegyeztethető a jelenlegi életmódommal.

2. Szerintem sokunkat érdekel, hogyan tudod összeegyeztetni a munkát, a háziasszony szerepet illetve a párkapcsolatot a blogolással? 

Sajnos nehezen. Voltak hullámvölgyek, amikor úgy éreztem semmire sincs időm és minden kifolyik a kezem közül. Sajnos az időbeosztásom most sem a legideálisabb, de a párom segítségével és egy jó időbeosztással igyekszem mindent összehozni. Sajnos az utóbbi időben pl. a főzés az, ami háttérbe szorult, de igyekszem ezen is javítani, ha máskor nem, hétvégén összedobni valamit. Folyamatosan keresem az újabb és újabb megoldásokat, hogy mivel lehetnék hatékonyabb és hogyan tudnék mindenre még jobban odafigyelni. Rengeteg külföldi bejegyzés van ilyen témában, legújabb őrület pl. a bullet journal, ami szintén segíthet rendszerezni a teendőket. Szerencsére egyébként a háztartás vezetésében a párom is részt vesz, így nem kell mindent egyedül csinálnom.

3. Ha már a munkánál tartunk, egy jogász végzettség rengeteg tanulással és kitartással jár. Volt olyan, amikor fel akartad adni? Esetleg szóba jöhetett más opció, másik szakma , amit szívesen csinálnál?

Azt hiszem, az egyetemi évek alatt sosem volt, hogy fel akartam volna adni, mindig is szerettem tanulni. Persze a vizsgaidőszakok mindig nagyon megviseltek, de tudtam, hogy ha tanulok és tisztességesen készülök nem lesz gond, és persze mindig így lett. Azt hiszem inkább az egyetemi évek után kezdtem elbizonytalanodni, hogy valóban ezt akarom-e csinálni. Az embernek vannak elképzelései arról, hogy milyen lesz majd a munkája, de ez persze csak a valóságban derül ki, amikor napról napra, hétről hétre ismétlődik és benne találja magát abban a bizonyos mókuskerékben, jönnek a szürke hétköznapok és ilyenkor bizony elgondolkodik az ember, hogy miért is csinálta végig ezt a sok küzdelmes évet. 

Anno, még a gimiben voltunk pályaválasztási tanácsadáson, pszichológiai tesztekkel, mindennel és már akkor is az jött ki, hogy valami kreatív munka való nekem. Egészen kiskoromtól kezdve mindig én voltam a kreatív gyerek az osztályban, aki más helyett rajzol, megcsinálja a köszönő ajándékot a tanároknak, a karácsonyi dekort stb. Pontosan ezek miatt az osztályfőnököm nem igazán értette, hogy miért akarok én jogra menni, persze én dacoskodtam, hogy én pontosan tudom mit akarok. 

Most, felnőtt fejjel azt kell mondjam, hogy lehet, hogy igaza volt. Azt hiszem tényleg hiányzik a kreativitás a hétköznapjaimból, amit nagyon sajnálok. Ha arra kellene választ adnom, hogy milyen más szakma jöhetne szóba azt mondanám, hogy nagyon szívesen lennék marketing manager egy kozmetikai cégnél. Azt hiszem azt igazán élvezettel és lelkesedéssel tudnám csinálni amellett, hogy kihasználnám az erősségeimet és kreatív feladatokból sem lenne hiány. 

A virágkötés és a cukrászat is nagyon érdekel, ki tudja, lehet, hogy belevágok valamelyikbe.

4. Beauty guruként a szépségápoláson belül van olyan 'must have' szépségápolási praktika, amit szerinted egyik lánynak sem szabadna kihagynia?

Tinikoromban sokszor aludtam sminkben, ami nagy hiba, mert még több pattanást okoz, úgyhogy elsősorban az alapos arctisztítás, a kevés stressz és talán a szempilla göndörítés ami szerintem must have :)

5. A nőket rendszerint foglalkoztatja a jövő, szeretünk belelátni a sikeresebb társaink terveibe, ezért nem hagyhatom ki a kérdést: Hogyan tervezed az életed 5 év múlva?  

Nagyon jó kérdés. Az elmúlt 4 évben is sok változás történt az életemben és azt hiszem a következő ötben is sok változás lesz. Akkor leszek 32 éves. 

Öt év múlva boldog feleségként és legalább egy gyerek anyukájaként látom magam a családi házunk kertjében, ahogy éppen limonádét készítek a frissen szedett házi mentából. Remélem ekkora megtalálom a helyem és jól fogom érezni magam a bőrömben minden szempontból.

6. Szóba került az idő múlása.. Van valami , amit máshogy csinálnál, ha visszamehetnél az időben és ha igen, mi lenne az?

Többet utaztam volna az egyetemi évek alatt és több időt szenteltem volna a kapcsolatépítésre. 


Hogyha bekukkantanátok Dalma blogjába ; IDE kattintva megtehetitek.
Facebookon, pedig ezen a LINKEN tudjátok őt követni.

Amennyiben pedig elsőként értesülnétek az új bejegyzéseimről, csatlakozzatok a facebook közösségemhez : ITT.



Alexandra



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése