2016. november 9., szerda

CIPŐT LE! - Vendégségben a "bunkó" család

Olyan téma ez, amiről számomra hihetetlenül sarkosan megoszlanak a vélemények és amivel mindannyian találkoztunk már életünkben. Vendégségben vannak íratlan szabályok, amiket valaki betart , valaki nem. Sokban függ a viselkedésünk attól, mit hoztunk hazulról , hogyan viselkedünk a saját vendégeinkkel és akkor egyaránt, amikor egyedül vagyunk otthon. "Az én házam az én váram." : tartja a mondást, amit én teljes mértékben osztok, hiszen a saját házamban igenis jogom van olyan szabályrendszert felállítani, amitől én is és a meghívottak is jól érezhetik magukat.


Mivel enyhe tisztaságmániával küzdök számomra a cipő téma nem kérdés. Akárhova megyek és akárki jön a legalapvetőbb dolog, hogy a cipőt le kell venni. A családtagok között szép számmal akad, aki úgy trappolt már végig a házunkon, hogy 1 napig takarítottam többek között a hófehér fürdőszoba szőnyegünket, amire a sáros cipőjével rálépett. (Igen, felnőtt emberekről beszélünk, ráadásul olyanról, aki az ajtón belépéskor nyomja kezedbe a benti papucsot, amikor te mész hozzájuk). Ennél már csak az a kellemesebb , amikor a szófogadatlan gyereke szintén a mocskos cipőjével a kárpitozott székeken és kanapén ugrál, mert hát ugye nem otthon van, itt szabad. 

Utána olvastam netes fórumokon, ki hogy áll a témához, és olyan lekezelő, alpári hozzászólásokba futottam bele, amiből arra következtettem újfent, megszámlálhatatlan egoista járkál körülöttünk. Természetesen ez cipő levételtől független, maga a hozzáállás, miszerint oldjam meg,hogy olyan helyiségem legyen fogadni a vendégeket, ahol be tud menni cipővel, mert ő ugyan a kiskosztümben magassarkú nélkül nem fog ücsörögni senkinél. Eszerint a meglátás szerint én hatalmas idióta vagyok, aki nem ismeri az illemet , ugyanis már az előszobában a járólapon szőnyegbe fut az ember fia/lánya, amit díjazok, ha nem járkál bárki össze a dzsuvás cipőjével. Ez a parkettás helyiségekben is ugyanúgy jelen van, hiába tisztítom meg 5 perc alatt a könnyen tisztítható dolgokat, ha a hófehér szőnyegemre a kanapéra leülve rálép. Vagy akkor ilyenkor mondjam meg neki,hogy maradjon állva és ne lépjen rá a szőnyegre? Én megtisztelem azokat, akik vendégül látnak azzal, hogy nem csinálok dupla annyi munkát a látogatásom során, mint amennyit kellene. Bizony, én is könnyen felfázok, még mielőtt bárki belekezdene, hogy na de ő nem fog a hideg kövön állni.. vannak erre vendégpapucsok és persze vannak olyan házak, helyzetek, ahol maradhatsz cipőben is, bár ez szerintem elég ritka, akkor is , ha azt mondják , ne vedd le.

Na és akkor felmerül az újabb kérdés, ami nálunk újfent nagy divat, amióta szép nagy házba költöztünk, hogy váratlanul beállítanak, vagy inkább meg sem kérdeznek,hogy esetleg jó-e , ha Józsika szülinapját itt ünnepeljünk nálunk, mert itt foglaltak le éttermet , utána pedig mi lássuk őket vendégül. Akár közeli rokon , akár nem, nevetlen kisgyerekkel pláne, számomra borzalmasan kiakasztó tud lenni és miután kétszer eljátszották ezt velünk, azóta kitérek a fogadásuk elől. Erre mondhatja bárki azt,hogy rugalmatlan vagyok, nem szeretek takarítani , tudatlan és társai.. Köszönöm szépen, én nem kérek abból újra, hogy a 3!! napja leterített hófehér padlószőnyegre egy hatalmas üvöltésemnek köszönhetően nem lépett rá a kölyök a saras bakancsával, mert anyuka-apuka jót kacagott azon is,hogy a szintén frissen festett hófehér falat összefogdosta a chipses csokis kezével (amit szerencsére el tudtunk takarni bútorral..). Kérdem én, olyan nagy kérés odafigyelni mások otthonára? Miért kell egyáltalán nekem mondani bárkinek is,hogy ne fogdossa össze a falat és csak olyan helyen járkáljon a cipőjével, ahol könnyen fel lehet takarítani? Tudom.. szólhattam volna előbb is,hogy vegyék le a lábbelit, de amikor úgy lépnek be az ajtón,hogy "jaaaj nem vesszük le, nem baj? " nem volt szívem azt mondani,hogy de! :D A látogatás óta, nincs az az Isten,hogy én bárkinek megengedjem,hogy az előszobán túl belépjen a cipőjével.
Miért? Mert nincsen kapacitásom rá, hogy fél évente új szőnyegeket vegyek mindenhova, mert például a sok mosástól tönkremegy. Minden méretben van pihe-puha meleg papucsom, akinek ez nem felel meg, ne jöjjön vendégségbe hozzánk sem hívatlanul sem sehogy. Szerencsére nagyon kevesen hoztak ki a sodromból a látogatásuk alatt, így ritkán kell azon aggódnom, kit engedek az otthonomba és milyen feltételekkel.


Képek forrása: P I N T E R E S T

Talán ez mind kellett ahhoz,hogy határozottabb legyek és kicsit önzőbb, ugyanis tényleg hajlamos vagyok a saját káromon kitapasztalni, meddig engedem , hogy elmenjenek az emberek velem szemben. Sokan rám fogják azt mondani, hogy bunkó vagyok, mert igenis illetlen megkérni a vendéget,hogy vegye le a cipőt. Én nem mondom senkire, ha magán szeretné hagyni akkor sem, de akkor találkozzunk olyan helyen, ahol nem kell megválnia szeretett kis cipellőjétől. Az én életem, az én nyugalmam, az én pénzem és az én időm az, ha itt bármiben kárt tesznek. Nem egy véletlen pohártörésről van szó. Nem is egy kiömlött pohár vízről.. Ez inkább mondjuk a közeli hozzátartozókra érvényes, de képzeljétek, nálunk még a UPC embere is levette a cipőt, hiába kértem háromszor, hogy hagyja magán.. látta, hogy tele vagyunk szőnyeggel és megtisztelt azzal, hogy figyelembe vette . Aki belép egy házba és mindenhol szőnyeget lát, alapvető dolog, hogy megszabadul a sárgolyóktól. 

Mindig , mindenben vannak kivételek. Más szokások, más alkalmak, más helyzetek. Egy szerelő vagy pénzügyi tanácsadó érkezése előtt persze megtisztítom a helységet azoktól a nehezen mosható elemektől, amiket összepiszkíthatna, de őket nem is vezetem körbe a lakásban, mint egy közeli hozzátartozót. Nyáron szinte a lábunk is piszkosabb a szandálunknál/papucsunknál, de ez bizony a 12-ből mindössze 3 hónapos intervallum. Az én személyes véleményem ez és az is marad. Szerintem ez a téma túlmutat a régi szokások illemein , ez csupán tisztelet a másik ember iránt. Ha valakinek az derogál, hogy zokniban vagy papucsban kell ülnie az asztalomnál..hát , most erre mit mondjak? :) 

Ti hogy álltok ehhez a témához?

Hamarosan újabb bejegyzést hozok. Ne menj messzire!
Alexandra  

2 megjegyzés:

  1. Szia! Szerintem is az a helyzet, hogy levesszük a cipőt, ha valakihez megyünk. Mondjuk általában én megszoktam kérdezni, hogy vegyem-e le. Persze rokonoknál az ember már tudja, hogy le kell venni. Nálunk is mindig le veszik, ha a szobába bejönnek. A konyhában nem kell mert nekünk ott járólap van és mindig felmossuk. Ott én is papucsban vagyok. Nemrég festettük kívül a házat és a sógorom mellé jött egy segédmunkás is. A sógorom minden alkalommal, ha bejött a házba wc-re vagy kezet mosni vagy akár egy kávéra minden alkalommal levette a cipőjét. A segédmunkása nem. Két kis kilépő szőnyeget ki is kellett dobni. Csak már nem akartunk neki szólni. Nem tudom erről mi a véleményed, de ha jön egy munkás az a tanulság, hogy amit tudunk szőnyeget fel kell szedni. Tetszett az írásod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Teljesen egyetértek veled, múlt héten villám sebességgel szedtem fel a felszedhetőbb szőnyegeket, amikor a gázszerelők jöttek. Jól is van ez így, természetesen tőlük abszolút nem elvárható pl. az előszobában,hogy levegyék a cipőt, viszont hiába koszolnának mondjuk csak a karbantartott terület környékén, ha közben összejárkálják a lakást.. :) Most már ebben is abszolút rutinos vagyok, szokták mondani, hogy mindenki a saját kárán tanul, de teljesen átérzem a helyzeted, eléggé bosszantó tud lenni.
      Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataid.
      Legyen csodaszép napod/heted, tiszta, rendes vendégekkel! :)
      Alexandra

      Törlés