2016. november 21., hétfő

Miért ÉN? - "Isten útjai kifürkészhetetlenek"

Néha nem akarjuk elfogadni, hogy a dolgok az életünkben okkal történnek. Legszívesebben átadnánk a feladatot valaki másnak, hogy oldja meg helyettünk, mert úgy érezzük , a fájdalom olyan élesen hasít belénk, hogy az ágyból sem akarunk kikelni. Csak sírnánk, zokognánk és vannak olyan napok, amikor mindössze arra van energiánk, hogy azt mondjuk, bizony ez nem rajtunk múlik. Mert más az okozója. Mert a sors jogtalanul adta a kezünkbe a kulcs nélküli lakatot, mi nem ezt érdemeltük. Persze, van amikor valóban így van és a sírás sem rossz dolog. Sőt! Át kell adnunk magunkat a fájdalomnak, hogy holnap úgy ébredjünk: "Igenis menni fog! Talpra állunk dacára annak, hogy bánatosak vagyunk odabenn, talán olyannyira, hogy szavak sincsenek rá." 

A türelem bizony kőkemény feladat, amikor az, amire vártál azt hitted, csupán karnyújtásnyira van, hiszen olyan sokat dolgoztál, tűrtél , szenvedtél érte. Nem vagy képes elfogadni, hogy mégiscsak azért kaphattad, mert Isten (a sors, az angyalok, nevezzük, aminek jól esik) bízik benned annyira, hogy tudja, megbirkózol a feladattal. De miért én? Miért pont nekem jutott ez? Miért nem mással tanít? Kisebb csapás nem lett volna elég? Miért megy másoknak ez olyan könnyen? Miért? Miért? Miért?


Ilyenkor nem segít, hogy arra gondolsz, másnak nálad is sokkal rosszabb. Persze, hogy nem! Hiszen mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. A problémák lehet, hogy mások , de nem tudhatjuk, ki , hogyan éli meg azokat. Tudom, hogy a pozitív emberek sem tudnak minden helyzetben pozitívak maradni. Tudom, hogy mindenkinek vannak nehézségei az életében, amit egyedül kell leküzdenie, pedig sosem gondolta, hogy pont ő fog ilyen helyzetbe kerülni. És tudd te is! Mert hiába látod kívülről a csillogást és a boldogságot, nekem, neked, a szomszéd Marikának és talán még a cirmos cicának is megvannak a maga bajai, amivel kőkeményen harcol. Lehet, sőt biztos, hogy eljön az a pillanat, amikor fordulóponthoz érkezel: vagy beleroppansz vagy felállsz , erősebben , mint valaha és beleadva az összes tartalékodat, a rejtett erőidet, a legbátrabb harcosként birkózol meg az akadályokkal. 

Mindig várunk valamire.. Mindig van egy cél a szemünk előtt és nem mindig múlik rajtunk, sikerül-e időben véghez vinni. Egyáltalán fogalmunk sincsen róla, hogy mikor van itt az ideje. Senki sem tudja előre. Lehet, hogy dühödben ordítani tudnál, mert csak telnek a hónapok és nem jön a csoda. Meg vagy róla győződve, hogy most lenne a legalkalmasabb a pillanat és a sors valamiért büntet. De annyiszor fogunk rádöbbenni még, hogy ez magunk által kreált hazugság, ahányszor meg sem győzzük számolni. Ahogyan mindennél van sokkal rosszabb úgy sokkal jobb is. És annyira jól tud esni, amikor valóra válnak az álmaid. Lehet, hogy nem akkor és nem úgy , ahogy elképzelted, de soha ne add fel a reményt! Mert nincs más választásod. Ha az elszáll, nem érdemes élni az életet!

Te érezted már úgy, hogy meghaladja a képességeidet az adott feladat, aztán pedig kiderült, hogy sokkal erősebb vagy mint gondoltad? Annyira szívesen olvasnám a történeteiteket!

Hasonló bejegyzések:
Megindult a SZARLAVINA - Az élet ismét tanított..
A KARMA - Tényleg mindent visszakapunk?

Köszönöm, hogy elolvastál! Várlak vissza legközelebb! :)
Alexandra  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése