2017. február 1., szerda

BUNKÓ vagyok, mert most ez a TRENDI

Temérdek érzéketlen írást és kommentárt olvasni az utóbbi időkben. Nem azzal van a baj, ha valakivel nem azonos a véleményünk, hiszen ez akármilyen témáról beszéljünk, akaratlanul felvetődik. Ahány ember, annyi gondolat, meglátás és szemszög. Viszont, amikor az illető szándékosan tapos a másik lelki világába az nagyon is gond! Mondhatnám , hogy az emberiség bukása, de az már évszázadokkal ezelőtt megtörtént.

Nem részletezem külön példaként az olaszországi baleset utáni pofátlanul primitív irományokat vagy a más kárán vihogó szemétkedőket, akik úgy ítélkeznek mások felett, mintha kötelező lenne. Majdnem biztosra is veszem, hogy akiknek inge, nem fogja magára venni, nem fog mélyen elgondolkodni és magába szállni, hogyha fordított esetben történt volna hasonló, akkor hogyan érezné magát? Mert az már ugye nem opció.. :) Sok fiatalon , de olykor felnőtteken egyaránt látom, hogy be akarnak állni a sorba, mindegy, milyen áron. Ha a többség rosszindulatú, akkor arra húznak. Elindul a napraforgó effektus. A gyerek azt tanulja és követi, tartja mérvadónak, amit lát és hall. Azt gondolom, sokan már az otthonról hozott példáktól sem tudnak szabadulni, mert a faragatlan apuka jól megmondja a tutit, anyuka helyesel, a poronty meg viszi tovább a csodás mintát. Aki a nyilvánosság előtt felszólal, legyen az akár online vagy családi összejövetel, annak a mondandójának is súlya van. Sajnos soha senki nem tudta még kikerülni a negatív egyéneket, folyton ott lesz az az 1 , aki akármilyen távol jársz, akármennyire hidegen hagy, csak mondja, mondja és mondja.. és minél kedvesebb vagy annál inkább bosszantja.


Viszont egy értelmes okfejtést nagyon szívesen meghallgatnék néhány érintettről, aki a saját igazán kívül megindokolná azt is, ugyan miért fáj, ha többeknek más a véleménye? Miért baj az, ha valaki nem az általa kitűzött és követett értékrendek szerint él? Miért bosszankodik, ha életben marad egy súlyos sérült? Hogyan veszi a bátorságot és mitől érzi felsőbbrendűnek magát, amikor az életedről alkot véleményt és szándékosan bántóan közli is azt? (Általában természetesen a hátad mögött) Miért áll be annyi meg annyi ember azok közé , akik elégedetlenek a saját életükkel, hogy pocskondiázhassanak másokat? És vajon mi vezetett el idáig? Megéri a pillanatnyi örömszerzés, amikor embertársa lelkébe gázol? A gyermekeknek ezzel mutatnának jó példát?

A bunkóság nem egyenlő a nyers humorral, őszinteséggel, cenzúrázatlan véleménnyel. Az én szemszögemből legalábbis egyáltalán nem említhetőek egy lapon és összekeverhetetlenek. Ha elsütsz egy rossz poént vagy nyitott vagy mások meglátásaira az eszmecsere közben nem ugyanaz, mintha leírod a véleményed és pont lesz*rod , megbántódik-e rajta az, akiről vagy akinek szántad. 
Lehet, én vagyok túl empatikus, aki egy kiskutya halálán is képes órákig könnyeket hullatni. Megeshet, hogy érzékenyebb vagyok a többségnél, azért olyan hihetetlen számomra ez a sok rosszindulat, irigység és bántás, amitől valaki a megváltást várja. A faragatlan tuskókat igencsak nehezen viselem. 

Legyen véleményed, legyen meglátásod, legyen szavad, ha úgy érzed, ki kell adnod magadból. De ne bánts szándékosan senkit, ne akarj fájdalmat okozni vele, mert attól Te nem leszel több. Van, amiről egyáltalán nem is kell nyilvánosan véleményt formálni, akármennyire érzed a késztetést rá. Mondd el a párodnak, a testvérednek vagy annak, akivel egy hullámhosszon vagytok , máskülönben nagyon gondold meg, hogy milyen szavakat használsz, amikor ország-világ elé tárod az érzelmi kitörésed. Sohasem tudhatod, mit érez a másik, min megy éppen keresztül, mit miért csinál. Mert nem fogja az orrodra kötni, többnyire azért , mert semmi közöd hozzá, ha pedig mégis megnyílt előtted, ne döfd bele a kést a tapintatlanságoddal. Ítélkezhetsz felette, tudhatod jobban, hogy mit kellene csinálnia, de ez nem az ő szegénységi bizonyítványa. Legyünk kedvesek és belátóak. Tudjuk, mikor kell hallgatni és mikor beszélni és mindenekelőtt tudjunk tükörbe nézni!

Van véleményed a témáról? Nagyon szívesen olvasnám!

A jobb oldalsávban minden elérhetőséget megtalálsz! 

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!
Alexandra 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése