2017. február 15., szerda

Szürke hétköznapok

Február vége felé közeledve az általános búskomorság és életuntság lesz úrrá az embereken, még az olyanokon is, mint én. Aki imádja a telet, a hó ropogását a talpa alatt, a kellemes mínuszokat, amikor a leheleted látszik az autóba pattanva. Azt ugyan nem mondanám, hogy nem találom meg minden napban a magam boldogságát, sőt, gyakran tudatosan keresem a szeretetmorzsákat és mosolyt csalogató élményeket, hogy ne lepjen be a közhangulat. Hetente jön újabb "jó" hír, ami azt üzeni, közel sem ért véget a nehéz időszakunk és a sors kőkeményen próbára teszi a kis családom, de ez nem szegi a kedvünket és kételyeket sem ébresztett bennem egyetlen alkalommal sem, hogy nekem esetleg máshol lenne a helyem. 

Megtanultam már, hogy a tél után mindig eljön a tavasz. Hogy azzal nem segítek sem magamon sem a környezetemen, ha búslakodok és még jobban tudatosítom magamban, hogy piszok rossz időszakom van. Hiába dühöngenék, amiért a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan elképzeltem és amit úgy gondolom most már igencsak megérdemelnénk, attól nem lesz jobb. És tulajdonképpen ilyenkor jövök rá, hogy nincs is semmi gond. Van egy csodálatos férjem, szerető barátaim és kiváló az egészségem. Olyan életet élek, amit valószínűleg a világ népességének fele megirigyelhetne. Ezért talán telhetetlennek és önzőnek tűnök, amiért azzal foglalkozok, az én céljaim mikor és hogyan valósulnak meg, amikor talán valaki az utolsó levegővételét éli át. 


Érzem az embereken a keserűséget, látom a szemükben a kiábrándultságot , amit az ország, a sors, a balszerencse margójára írnak. Annyira szeretnék odamenni, megölelni és azt mondani: Emeld fel a fejed, mert nincsen semmi baj! És amikor megteszem, néha talán nyersnek is tűnök, ezért csak a megvetést kapom, amiért én jobban akarom tudni, mi jó a másiknak és márpedig az ő életében nincsen semmi örvendetes, ő most már menthetetlenül depressziós. Hiába tudom, hogy nem oldhatom meg helyette a problémákat, nem adhatok rá más színű szemüveget és ameddig ő nem akarja , nem is segíthetek rajta. Mégis fáj azt látni, hogy emberek, akiknek megvan mindenük, ami a boldogsághoz és teljes élethez szükséges elfecsérelik az idejüket az önsajnálatra és panaszkodásra. 

Az összeesküvés elméletek kedvelői szerint ezeket az alapelveket, mint a pozitív hozzáállás azért nem tanítják meg nekünk az iskolákban, mert nem lenne jövedelmező, ha mindenki sikeres és elégedett lenne. Beleroppannának a "vezetőink", ha céltudatosan követelnénk azt, ami jár, nem pedig tétlenül, fület-farkat behúzva várnánk a megváltásra. Szerintem ez csupán mindenkinek a saját önálló döntése. Akár már ma ráébredhetsz, hogy a nehézségeid tanítanak, de láthatod úgy is, hogy neked van a legszörnyűbb életed a Földön.

Legyetek kitartóak és vidámak! Nemsokára itt a tavasz!


Az elérhetőségeimet a jobb oldalsávban megtalálod!

Köszönöm,hogy itt jártál! Várlak vissza legközelebb!
Alexandra ♥

2 megjegyzés:

  1. Szerintem sokunknak már az is hatalmas löket lenne, ha egyetlen napra érezhetnénk a tavasz illatát :)
    Egyébként én született optimista vagyok, hiszek abban, hogy minden nap történik valami jó. Csak néha meg kell dolgozni azért, hogy észrevegyük...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen remekül megfogalmaztad! :) Nagyon szép gondolatok.

      Törlés