2017. április 28., péntek

Ha nem én, KI? Ha nem most, MIKOR?

Ezt a John F. Kennedy idézetet Emma Watson beszédében (ami egyébként nagy hatással volt rám) hallottam először és azóta minden áldott alkalommal, ha kétségeim támadnak akár egy bejegyzést, akár egy fontosabb döntést illetően, ami hatással lehet nem csak az én, hanem mások életére egyaránt, felteszem magamnak a kérdést. Igen, nekem is feltűnt, hogy még a csapból is az folyik, hogy valósítsd meg önmagad és legyél bátor, kövesd az álmaid. Ám sokszor kétségeink támadnak azt illetően, hogy vajon tényleg nekünk kell-e megtenni azt, amire készülünk? Tényleg mi vagyunk a legalkalmasabbak? Nem kéne inkább átengedni a lehetőséget másnak, aki jobb nálunk?


Amikor a VOUS szerkesztőségének elküldtem a cikkem, őszintén szólva egy hosszú folyamat beérése volt. Tudtam, hogy beszélni akarok a témáról, tudtam, hogy alkalmas vagyok rá, ellenben nem tudtam, hol és hogyan tegyem azt, mígnem rátaláltam erre a lehetőségre. Rengeteg üzenetet, kedves szót kaptam, amit nem győzök elégszer megköszönni, és megszámlálhatatlanul sokan dicsértétek a bátorságom. Szerintetek volt bennem kétség? Félelem? Hát persze , hogy volt, de nem attól, amire gondoltok! Nem érdekelt az, hogy az érintett félből milyen reakciót válthat ki, hogy azok az emberek, akik "mellettük állnak" , mit gondolnak, mit mondanak és mit terjesztenek, sőt úgy egyáltalán. Én tudom, mi történt, leírtam, felvállaltam, ha támadni akarnak, tegyék, sok eredményt nem érnek el vele. Viszont attól nagyon is féltem, hogy Ti, akik most hallotok róla talán először, hogyan fogjátok fogadni? Vajon átjön az üzenet, az érzés, amit közvetíteni szerettem volna? Tudok-e segíteni vele, akár csak egy embernek is? Annyira kevesen merik felvállalni és beszélni róla, biztosra veszem, hogy a környezeti hatások miatt és mert félnek, hogyha kimondják az igazságot, őket fogják hazugnak nevezni.

Pillanatok alatt változhat meg az életünk. Olyan események jöhetnek, amiket nem tudunk és talán nem is akarunk kikerülni. Néha véletlenül, néha pedig szándékosan sodorjuk bele magunkat a helyzetekbe, ami után semmi sem lesz már ugyanaz. Én megfogadtam, hogy változtatni fogok. Változtatni azon, hogy ne legyen tabutéma, ha valakit a saját családja és környezete aláz porig. Ne féljen senki beszélni róla, hogy min ment keresztül, mert elképzelni sem tudjuk, mennyi erőt adhat másoknak, ha látják, mi hogyan éltük túl. Hogy bizony függetlenül a körülményektől is élhetünk boldog, teljes életet. Egyáltalán ne legyenek tabuk, mert raktározni, elnyomni és kirekesztettnek érezni magunkat sokkal kegyetlenebb. Lehet, hogy nem vagyok hozzá elég népszerű, nem én vagyok a legtökéletesebb, "nem elég szörnyű" a múltam.. DE HA NEM ÉN, AKKOR KI? HA NEM MOST, HÁT MIKOR?

Tegyétek fel magatoknak is a kérdést, ha kételyek gyötörnek. Mire várnál? Mitől félsz? Jobb megragadni ott, ahol vagy vagy inkább tovább lépsz és ha még az esély csekély is a változásra, bánhatod, ha nem teszed meg!


Van történeted, amit megosztanál másokkal is, de nem tudod, hogyan? Írj nekem az
alexandrabarva@gmail.com 
e-mail címre!

Nagyon köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, kérlek oszd meg, hogy minél több emberhez eljuthasson!

Alexandra 

Hasonló bejegyzések:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése