2017. május 15., hétfő

A legelső KISLÁNYUNK megérkezett!

Tavaly júniusban költöztünk az első saját kertes házunkba és már akkor tudtuk, hogy mielőbb szeretnénk bővíteni kis családunkat. Bújtunk az internetet, kerestünk-kutattunk, üzeneteket írtunk, telefonáltunk, de sajnos nem jártunk sok eredménnyel. Ahogy közeledett a tél, felhagytunk a kereséssel, majd mire beköszöntött a tavasz, bár kissé megtört a lelkesedésünk, folytattuk a projektet. Néhány napja felhívott a férjem, hogy van egy jó híre ; megtalálta, akit kerestünk és már felvette az illetékesekkel a kapcsolatot. Mivel korábban már eljutottunk eddig a pontig, nem igazán mertem hiú ábrándokat táplálni az üggyel kapcsolatban, de most már bátran ki merem jelenteni, hogy a sors valamiért születésnapi ajándéknak szánta a csöppségünket.

A varázslatos az egészben, hogy semmiben sem kellett kompromisszumot kötnünk. Kinézetre, viselkedésre pont olyan, mint elképzeltük, sőt.. Bár biztosan elfogultan nyilatkozok egy alig 3 és fél hónapos kicsiről, abban biztos vagyok, hogy tökéletesen passzol hozzánk. Évek óta láttam már a lelki szemeim előtt, milyen lesz, ha meglátom, ha megérintem, milyen, amikor reggel felkelve az az első gondolatom, hogy van Ő? Milyen lesz majd gondoskodni róla? És bevallom, többször elkapott már a pánik és végigzongoráztam magamban: Vajon elég jó leszek neki? Meg tudok adni mindent, amire szüksége van? Mi van, ha valamit elrontok? ... És ugyan a kérdések a fejemben nem halkulnak, egyre magabiztosabban egyengetem a kis útját és igyekszem méltó társa lenni.

Május 14-én 3 fős családdá váltunk, mert Dior megérkezett hozzánk. Lehet, hogy sok ember furcsának tartja, amikor az állatokat gyermekként, egyenrangú tagként fogadják magukhoz, de én másképp el sem tudnám képzelni. Ha nem szeretném szívem minden szeretetével, most nem lenne itt... Bár tudom, hogy rengeteg kompromisszummal, lemondással és áldozattal fog járni, nem bánom. Gyermekkoromban sosem lehetett háziállatom, így az idő múlásával egyre égetőbb hiányát éreztem. Az, hogy a saját otthonomban, a saját családomban tudhatom Őt is, sokkal boldogabbá tett, mint azt valaha is gondoltam. Amikor hazafelé úton az ölemben aludt el (és meg kell jegyezzem, elmondhatatlanul büszke vagyok rá, amiért ilyen jól viselte a közel 3 órás hazautat), menthetetlenül anyává váltam. Vele együtt sírtam át az első éjszakát. Izgatottan kémlelem, hogyan fedezi fel az új lakóhelyét és még a széltől is óvnám, ha tehetném.


Pénteken ünneplem a 23. születésnapomat és bizony bátran állíthatom, hogy ez eddigi életem legváratlanabb és egyben legcsodásabb szülinapi ajándéka! :) Abban biztos vagyok, hogy írni fogok még róla, és ha esetleg van az agarakkal/kutyákkal kapcsolatos jó tanácsotok, tippetek, trükkötök, nagyon örülnék, ha megosztanátok velem!

Nektek van háziállatotok? Mennyire szoktátok túl stresszelni a napokat? 

Nyomon követheted a napjainkat az INSTAGRAMON, illetve Facebookon is, ha nem szeretnél lemaradni, csatlakozz hozzánk! :)

Örülök, hogy itt jártál! Várlak vissza szeretettel!
Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése