2017. május 29., hétfő

Az első hetek Diorral - Avagy NE vegyél semmit, ami drága!

Amióta +1 fővel bővült a kis családunk, minden eddigi szokásunk és életritmusunk felborult. Sosem tartoztam a korán kelők csoportjába, most viszont már csak félálomból is az éjszaka közepén képes vagyok az ajtóhoz osonni, hogy kikémleljek, itt szunyókál - e a "kisbabám". Valóban, ahogy sokan mondják, valahol olyan, mint egy gyerek, azonban meg kellett tanuljam, hogy leginkább mégsem. A kutya az kutya, az is akar maradni és bár Dior pont olyan, mintha az igazi lányunk lenne, a szemét tőlem, a testfelépítését az 'apukától' örökölte, sőt még a személyiségbeli tulajdonságait merőben mintha ebből a családból hozta volna néha, nem teszek jót sem magunknak sem neki azzal, ha túlféltem vagy nem vagyok elég szigorú és következetes.

Az első 4 napban minden tökéletes volt. Alvás-evés-játék. Akkor, amikor MI akartuk, úgy, ahogy MI akartunk, Ő pedig még fel sem ocsúdott a szüleitől való elválásból, semmi másra nem vágyott csak, hogy szeressük. Árnyékként követett, én pedig akárhányszor ránéztem, elolvadtam a gyönyörtől. Ajjajjj , de csöpögős vagyok.. Áradoztunk, bárki kérdezte, hogy nem ássa fel a kertet, nem rendetlenkedik, szófogadó, igazi tündér. Majd elérkezett az a nap, amikor nagyjából 6-7 órára sem én, sem a férjem nem volt itthon és mire hazaértünk...

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy már 10 perccel az indulás után vissza akartam rohanni , mert "Jajj, szegény Dior egyedül marad." Erre a kapott tanácsok jutottak eszembe, hogy előbb-utóbb meg kell szoknia, hogy néha itt hagyjuk, hiszen az sem neki sem nekünk nem jó, ha ez irányítja az életünket. Még út közben hazafelé eszembe is jutott, hogy venni kéne neki vigaszajándékot, de a férjem azt mondta, épp elég öröm lesz az neki, ha hazaérünk és megszeretgetjük. A szeretgetés azonban elmaradt, ugyanis a kedvenc virágos állványomat, amit azelőtt még csak meg sem látott, a földdel tette egyenlővé.. Az állványt megrágta, a cserepeket eltörte (stílusosan a tyúk alakú cserép fejét zúzta le, a testrészeket pedig a kert különböző részein találtuk), és a 3 túlélő igencsak küzdött az életben maradásért. Persze , szomorú voltam, de betudtam annak, hogy neki sem könnyű, még meg kell szoknia.

Másnap reggel a férjem hajnali 5-kor indult a munkába, 5:15-kor pedig irdatlan csörömpölés keltett.. a maradék virágokat is összetörte, teljes odaadással másodpercek alatt tette tönkre azt, amire mi nem kevés pénzt és időt áldoztunk. Már aznap folytatódott az ördögi terve és érdekes mód, tényleg annyi mindent rághatna , mégis folyton az kell neki, ami a legnagyobb szívfájdalmam. A lábtörlőnket azóta már csak a szentlélek tartja egyben (és ez esetben jobban aggódom Dior miatt, hiszen a lenyelt, kis gumidarabok komoly gondokat okozhatnak) , a Liliomfánkat szétrágta és hát vannak még járulékos veszteségeink. Elsősorban kisebb termetű kutyákért vagyok/voltam oda , az agár, különösen a magyar abszolút nem mondható annak, de a macskák iránti ellenszenvével meggyőzött, ugyanis az elmúlt 1 évben minden napunkat megkeserítették a szomszédok itt gyülekező, össze vissza kakáló, vizelő, nyarvíkoló macskái.. Nos, Diorka egyenlőre elszalad a macska elől, de legalább már azok nem jönnek be a kertbe.


Annak ellenére, hogy igyekszem minél több időt játszani vele a nap minden részében, szem előtt kell tartanom, hogy nekem is van munkám, és ha most nem szabok gátat, akkor ő lesz a főnök. Minden hangos szó után , láthatóan én érzem sokkal rosszabbul magam és nem ő. Tudtuk, hogy ezzel fog járni és ne is panaszkodásnak vegyétek, mert egyébként tényleg egy kis csoda. Annyi örömet és vidámságot hoz a mindennapjainkba, hogy ennyit bőven megér! Sőt.. Már megtanult ülni, a fekvésen és a behíváson kőkeményen dolgozunk, több-kevesebb sikerrel és a nap 80%-át végiglustizza. Az állatorvosi látogatás alatt sem az oltást, sem a chipet (amiért még a vérét is áldozta) nem viselte nehezen, egy kis nyüszítés sem volt és büszke anyaként feszítettem mellette. Az viszont biztos, hogy idén nem veszünk semmit már a kertbe.. főleg olyat nem, ami drága!


Nektek vannak kis kedvenceitek? Hogyan teltek az első hetek?

A facebookon most NYEREMÉNYJÁTÉKBAN vehetsz részt! Ne maradj le!

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!
Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése