2017. május 22., hétfő

Bőrszíntől függetlenül is lehetsz SIKERES és BOLDOG! - Elvira története

Elvira leírta nekem a történetét, amit izgatottan olvastam végig és úgy gondoltam, számotokra szintén inspiráló és motiváló lehet. Ahogyan a kertben ülve próbáltam összeszedni a gondolataim, hogyan is adhatnám át Nektek azt, amit nekem nyújtott, a kellemes tavaszi reggelen, alvó kiskutyámmal a lábamnál valami különös érzés fogott el. Belegondoltam, milyen lenne most a bizonytalanságban élni, távol mindentől, amit eddig ismertem és túlélni a mindennapokat. Sikerülne vajon pozitívan előre tekinteni és kihozni a helyzetből a legtöbbet? Nem tudom, de az biztos, hogy Elvira példája megmutatja, bizony működhet és lehet boldog életed, ha eldöntöd, hogy az lesz, függetlenül a származásodtól, a vallási hovatartozásodtól és anyagi körülményeidtől. És , ha igazán kitartó vagy, elérheted az álmaid...


"2007 tavasz van, Szeged verőfényes utcájának társas házi tömbjében a 4. emeleten lévő lakásban fontos események zajlanak. Kétségek, őrlődés, bizonytalanság. 22 éves párommal alig egy éve élünk együtt, máris óriási döntés előtt állunk! Jelenlegi életünk megrekedt, hol én dolgozom, hol pedig ő. Bár Szeged hihetetlenül szép és a város lüktető élettel teli, munkát nem tud kínálni nekünk. " Dönteniük kell és Komáromba utaznak, a bizonytalanba, állandó munka és biztos élet reményében
"2007. június 16. volt a nap, tele vagyok kétségekkel, félelemmel, egy roma lány és egy nálam 6 évvel fiatalabb nem roma származású fiú épp most kezdi az életét, útnak indul az ország másik pontjára. Egymás kezét szorítva egymásba kapaszkodva várjuk, mi történik majd velünk ott, ahol még előtte sosem jártunk. "

2008-ra sikerül kapcsolatokat teremteniük, barátokra lelnek és kezdik kiismerni magukat az ismeretlen környezetben. A határellenőrzés megszüntetése után igyekeznek minél több időt újra Magyarországon tölteni, ami kitölti a szabadidejüket, erőt adva a dolgos hétköznapokra. A kálváriáknak azonban nincs vége, ismét költözniük kell , de kitartanak és végre hazatérhetnek a szülőhazájukba, közben Elvira az öccse felügyeleti jogáért harcol.

2009-ben párja megkéri a kezét és gyermek iránti vágyuk egyre erősebb. Sikerül a nehézségek ellenére otthont találniuk, 2011-ben pedig az esküvőt is megtartják. Végre lehetősége lesz a szakmájában, mentorként elhelyezkednie. Újabb költözések és nehézségek árnyékolják be a mindennapokat, de ők ott vannak egymásnak. "Költözünk ismét. Kiskutyánk már fél éves, minden nehéz pillanatunkat bearanyozza. A barátaink a cég megszűnését követően hamar haza mennek, ki-ki ahonnan jött. Gyerekünk nincs, már nem bánjuk, napról napra élünk. Gyülekezetbe kezdünk járni, ezzel egy időben a szentírást olvassuk. 2013. Mindenki munkát keres, hiába. Isten vezet minket, csodákat tesz. A főbérlő nem rak minket utcára, amíg nem találunk stabil munkát, nem kéri a lakbért. Egy kedves szomszéd, aki szintén baráttá válik, és a barátnőm felváltva támogatnak minket MINDENBEN, a család nem segít csupán apróságokban. Munkát keresünk folyamatosan, a férjem végre talál, repülünk a boldogságtól. Létrehozom a virtuális kreatív és inspiráló csoportomat. 2014. A családomról néha hallok valamit, a nagymamám kitagad, különböző kreált indokokkal. Új munkahelyem van, ismét mentori munkakör. Megismerek egy csodálatos személyt, aki a mentor társam. Végre ismét kifizetünk egy hitelt. Gyerek még nincs, de már nem is vágyunk rá. Minden boldogságunk egy angol cocker spániel, aki az összes percünket azóta is bearanyozza. "

Ezen a ponton érzem, nincsenek megfelelő szavak. Folyamatosan az a gondolat jár a fejemben, hogy hogyan lehetséges, hogy valakinek ennyire nehéz sorsot írjon az élet és megtanítsa arra, amire talán nagyon keveseket. 2015-től a szerencse melléjük szegődik és úgy tűnik, minden jóra fordul. Azt mondja, gyerekek még mindig nincsenek, de már nem is szeretnének. Kinyílt előttük a világ, élvezik az életet, tudatosan terveznek.
"Kreativitásomat, kamatoztathatom, vállalkozás indításán gondolkodom, kereslet van a termékeimre. A meséimet, amit a legnagyobb kétségek közepette írtam, kiadni készülünk. Illusztrátorommal kedves a kapcsolatom, bár még személyesen nem láttuk egymást. Éljük az életet, élvezzük a strandot, havonta moziba, kávézóba járunk. Jótékonykodom, kézműves termékeket készítek állatmenhely számára. A munkáim Olaszországot, Londont, Szlovákiát, New Yorkot, Németországot, Kenyát egyaránt elérik és még ki tudja hová jutnak el. Magazinok keresnek meg, hogy bemutassák hobbi munkáimat. Helyi televízió mutat be, mint azt a személyt aki a Kenyai gyerekeken segített és vitte a városka hírét egy másik kontinensre. Nehéz és szövevényes utat jártunk be, de még nincs vége az útnak. A barátaink sűrűn keresnek minket, mára a család is meg enyhült. A testvérem dolgozik, komoly kapcsolata van, látogatnak minket, a párom családja úgyszintén. Új céljaink vannak, jelenleg is ezen dolgozunk. Meséimet szeretném kiadni, mely mindig emlékeztetni fog a nehéz időre. Bizakodva tekintünk a jövő elé, és kívánjuk, hogy sokan merítsenek erőt történetünkből!"

Csodálatos végszó és biztos vagyok benne, hogy erőt ad a sorstársaknak!


Ha van olyan történeted, amit szívesen megosztanál te is, hogy motiválhass, segíthess másoknak, de nem tudod, hogyan, írj nekem az
alexandrabarva@gmail.com
e-mail címre és segítek!

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!
Alexandra

Kép forrása: P I N T E R E S T 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése