2017. június 27., kedd

Miért ÉLŐSKÖDSZ a szüleiden, amikor már önfenntartó vagy?

Előrebocsátom, hogy nem feltétlen leszek népszerű a következő témával, ám nem is ez a célom. Őszintén remélem, hogy néhányan elgondolkoznak majd és nem azért, mert én most akkora ász vagyok, vagy értékesebbnek vélem magam, hanem, mert fontos erről beszélni.
Testközelből - hiszen a férjem foglalkozásából adódóan rengeteg élethelyzettel és egyéniséggel találkozik - tapasztalom, mennyire el vannak tévelyedve a mai fiatalok , már ami az értékrendeket illeti. Most kifejezetten a saját maguk fenntartásáról van szó és, hogy 30 (sőőt, akár 40-50) éves emberek életcélok nélkül kolbászolnak a világban. Mert a szülők engedik. Mert a társadalomra könnyű ráfogni , hogy most nehéz a helyzet és lehetetlen saját otthont teremteni. Na meg persze a ki nem mondott kényelem, amikor a ház patyolat, az étel megfő, a ruhák tiszták, anélkül, hogy a kis fenekét felemelné a delikvens. És mert ez van, ezt kell szeretni.



Én viszont azt mondom, hogy NEM KELL EZT SZERETNI! Totálisan kiábrándító, hogy egy fiatal titán 30 évesen is teljesen jogosnak érzi, hogy a szülei eltartják, függetlenül attól, hogy a keresetéből más ellát egy több fős családot, önálló otthonban, míg ő a hónap feléig elbulizza azt és megy kuncsorogni az ismerősökhöz (nem a szülőkhöz, ők már nem adnak). Teszi ezt úgy, hogy miközben sem rezsit, sem kaját nem kell fizetnie, konkrétan életképtelen. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen albérletárak vannak, sőt azzal szintén, hogy olcsóbb felvenni egy hitelt, mint fizetni valakinek a zsebébe a lakbért, viszont hitelt sem kap mindenki. De még csak az elhatározás sincs meg az ingyenélők agyában , hogy elindítsanak egy lakáskasszát, gondolva a jövőre, és IGEN, ebben a szituációban 100%-ig BIZTOSAN ÁLLÍTOM, hogy bárki megengedhet magának akár a legnagyobb összeggel rendelkező megtakarítást, ami 20.000.- forint. 

Tudom, hogy milyen spórolni és azon kattogni, hó végéig mit eszünk. Amikor lakásvásárlásba kezdtünk, bizony necces volt, hogyan fizetjük a havi törlesztőnket, függetlenül attól, hogy már előtte 2 éve a férjemmel albérletben éltünk , a saját fizetésünkből és képzeljétek , havi 150.000.-ből is képesek voltunk félretenni! Mert nem jártunk el minden hétvégén atom részegre inni magunkat, nem vásároltunk 50.000.- forint értékben cigarettát, sőt azt is megnéztük, mi mennyibe kerül. Az más tészta, hogy azóta már több jut havonta, mindössze érzékeltetném a helyzetet, hogy AKI AKAR , AZ KÉPES RÁ, HOGY ÖNÁLLÓ LEGYEN!


Szomorúan látom, hogy sokan még csak el sem gondolkodnak azon, ha jelenleg nem is , de majd esetleg 4 év múlva, amikor lejár a megtakarítása, amit önerőnek használhat, képes legyen kirepülni végre a fészekből. Ehelyett olyasmiket hallani, mint hogy azt a pénzt inkább elkölti nyaralásra, az anyját úgysem zavarja, hogy otthon él .. Neki nem kell az állami támogatás sem. Míg egy egyedülálló 3 gyermekes anya az albérlet mellett indít el számlát, mert tudja, hogy ez az egyetlen esélye és zokszó nélkül fizeti becsületesen az összeget, amit választott. Elrontották a szülők, mert hagyják, nem gondolva arra, hogy mi lesz, ha ők már nem lesznek. Ezek az emberek vajon mennyire lesznek értékes, kiegyensúlyozott tagjai a társadalomnak? Elrontotta a fiatalság, mert ha a haver azt mondja, hogy neki tökéletes a gyerekkori szobájában a saját gyerekét is felnevelni , akkor majd jó lesz nekem is.

Érdemes így élni? Tulajdonképpen belegondol az, akire vonatkozik, hogy ezzel milyen jövőt biztosít magának, esetleg a gyermekeinek? És igen, tipikus példája ez annak, amikor a langyos víz még nem elég hideg ahhoz, hogy az ember kiszálljon belőle és , ha ez életünk végéig tart , az inkább túlélés és nem élet! Én tudom, mert nulla önerővel indultunk a lakásvásárlásnak és most 23 évesen saját otthonomban hajthatom álomra a fejem. Ehhez kellett a férjem, kellett a kitartás és kellett sok-sok önuralom és áldozat, de megérte! Életem legjobb döntése volt, amikor elindítottam a saját megtakarításom. Nem csupán magam miatt, hanem a családomért is!


Ez itt most a reklám helye : Ha megtakarításokkal, hitellel, biztosítással kapcsolatos kérdésed lenne, vagy segítséget kérnél , egy szakértő válaszol minden üzenetre.

Van véleményed a témával kapcsolatban? Kérlek kulturált keretek között oszd meg velem!

Amennyiben tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!
Alexandra

4 megjegyzés:

  1. Necces témát választottál, az biztos :D Bár én kedvelem, hogy mindenről van véleményed, még akkor is, ha nem mindig értek veled egyet, talán most sem, bár ezt még nem döntöttem el :D A mamahoteltől engem is ráz a hideg, viszont tényleg vannak olyan emberek és szituációk, amikor egyszerűen nem éri meg külön költözni a szülőktől. Ettől függetlenül igenis meg kell találnia mindenkinek a saját önállóságát, ez viszont szerintem inkább a szülő felelőssége. Nem azt mondom, hogy dobja ki a gyereket otthonról, de jelenlegi fejjel ha lesz egy huszonplusz éves gyerekem aki a munkája mellett otthon, velem fog még lakni, biztos, hogy nem fogom mosni a ruháit, nem fogok mindig főzni és nem fogom takarítani az ő lakrészét. Persze szerintem ezt már tinikortól el kell kezdeni tudatosítani a gyerekben.
    Sokszor az anyukák túlféltik a gyereküket és hajlamosak azt hinni, hogy azzal tesznek jót, hogy mindent a gyerek feneke alá tolnak, holott ponthogy nem ezzel tanítják meg az életre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy van, amikor nincs más opció, nem is erre gondoltam, hanem pontosan arra , amit írsz. Például az én közvetlen környezetemben a fiatalok 90%-a akár 25 , akár 35 éves legyen sajnos teljesen normálisnak és elfogadottnak tartja, hogy a szülei még mindig eltartják és a saját keresetét minden hülyeségre elkölti vagy abban látja a jövőt,hogy vett magának egy szép autót és részéről az önállóság témaköre lezárult. És bizony, ahogy mondod, a szülőknek hatalmas felelősségük van ebben, de képzeld, rengeteg anyuka élvezi.. sőőt, tudatosan örülnek annak, hogy a gyerek rájuk támaszkodik és úgy képzeli el, hogy a gyerekeit mellette fogja felnevelni szimbiózisban. Ettől a hátamon futkorászik a hideg. Az, hogy valakinek az legyen élete célja, hogy az anyja nevelje az ő gyerekét is, szerintem egyáltalán nem normális. És , ha valaki el akar otthonról költözni, ha nem is sikerül azonnal, de bizony könnyen megvalósítható, legyen az albérlet vagy saját ház, persze csak ha igazán akarja. Ha mást nem legalább a rezsi és a kaja magára eső részét fizesse, hogy a harmadik X-en túl legyen valamennyi felelősségtudata..
      Örülök nagyon a hozzászólásodnak! :) Vannak témák, amiket nem tudok sokáig magamban tartani és társadalmilag is fontos lenne felhívni a figyelmet rá, hogy bizony a szülők és "gyerekek" érzékeljék kicsit a dolgok komolyságát.

      Törlés
    2. Igen, tök jogos, és tényleg vannak ilyen anyukák. Édesanyám anyósa épp ilyen, mindig átmegy hozzájuk kimosni a fia ingjeit, mártírként főz, anélkül, hogy bárki megkérné, és mintha édesanyám nem főzne mindig az öttagú családra.... nem képes elfogadni, hogy az ő "kicsi" fia nélküle is tudna élni, sőt, ez a normális, hogy egy idő után elszakadunk a szülőktől, és a saját családunkat hozzuk létre. Az ilyen kétségbeesetten ragaszkodó szülőknél valami nagy baj van fejben, és az önzőség dominál, hogy nem akarnak egyedül lenni.
      Jó is, hogy felhívod a figyelmet, szükség van rá. Remélem lassan kihal ez a mamahotel a köztudatból. :)

      Törlés