2017. június 8., csütörtök

Nyílt levél a NYÍLT LEVELET íróknak!

Hogy is szoktátok kezdeni? Ja igen!

Kedves XY!

Először is kezdeném ott, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, mit akarok írni. Csak kéne egy kis kattintás meg a jól odamondás, aztán ez a nyílt levél opció elég felkapott mostanában, úgyhogy most itt vagyok. Igazából nem ismerlek személyesen, nem láttalak, nem beszéltünk, csak hallottam/láttam ezt-azt rólad és égető, mardosó vágy van bennem, hogy jól odamondhassam. Teljesen eredeti vagyok, hogy most megírom, hogyan kellene élned az életed. Hogyan látlak én a bulvárban, a hírekben. Mennyire sajnállak. Mert nem , nem írom le, hogy utállak, azt sem, hogy szeretlek, mert amúgy sem merném, csak akarok egy kis közönséget ide, ha már kioktatom Sarka Katát, Hódi Pamelát, Vajna Timit, mert ééén!!! , na én tudom, hogy mi a tuti és mit kellene tennetek. Elrontottatok mindent, de még nem késő! Még helyrehozhatjátok! Mert a Ti életetek nem is olyan csodás, a nyilvánosság előtt élni borzalmas , ráadásul így.. Jesszuskám!

Na szóval, sajnállak ... Tudom, hogy nem olvasod , de sajnállak!

Jöhetnek az egyetértő kommentek! Szidni jó! Fröcsögni jó! Mások életével foglalkozni jó! Gyertek, gyertek és osszátok! :)




Belátom, kissé kisarkítottam és talán nyers voltam , de számomra így hatnak a mostanában oly népszerű nyílt levelek. Nem mondom, hogy én még nem írtam le a véleményem bizonyos helyzetekről, emberekről, bármiről. Azt sem, hogy én tökéletes vagyok. De, ha Nektek lehet véleményetek , akkor nekem is, mindenféle bántás és rosszindulat nélkül. Inkább próbálom megérteni, hogy miért jó nektek, amikor ilyesmiket írtok, azon kívül, hogy elolvassa X mennyiségű ember? Hogy megtérítsétek? De hát nem is ismeritek! Belátom, nem minden 'levél' haszontalan, természetesen olvastam olyat, hogy kedvem támadt megosztani, viszont az sosem egy személyhez szólt, hanem az anyákhoz, nem anyákhoz, csoportokhoz, társadalmi mondanivalót rejtettek és nem az volt a céljuk, hogy ismert emberek nevével szerezzenek olvasottságot. Teljesen átérzem azt is, hogy van, amikor tényleg annyira jól esik kiadni magadból a gondolatoka és nem foglalkozol ezekkel a részletekkel, sőt a legtöbb visszajelzés még pozitív is , mert hát , ha az emberek valamit nagyon tudnak errefelé, az a negatív hullámok sokszorozása. Nyilvánvalóan úgyis mindenki arról ír, amiről szeretne, de van ennek egy hátulütője, amit a publikus felületeken illene szem előtt tartani. Tényleg ezt szeretnénk átadni a fiataloknak példaként? Tényleg ez a legfontosabb üzenet , amit a klaviatúrába pötyöghettek? Szerintem, akik követik a megosztó celebeket, pontosan tisztában vannak azzal, hogy mi a háttértörténet, legalábbis sejtik. És azzal, hogy még beszédtémaként újra és újra feldobjuk a labdát, nem feltétlen gondolom, hogy jó irány. Fogadjuk el, hogy vannak ilyenek és kész. Szinte minden emberről lehetne okos dolgokat írni, kívülállóként nem nehéz "jobban tudni", ám ha mondjuk rólam tenné valaki, annak nyilván nem lenne akkora hírértéke. Lehet véleményed és le is írhatod, de mégis mi a célod vele? Meg tudod fogalmazni?

Annyiszor írtam már az elfogadásról , hogy mindenkinek az a legnagyobb feladata, hogy a saját életével foglalkozzon. És igen, jöhet a: De most pont Te is ugyanazt csinálod , mint Ők! De valakinek mégiscsak el kell ezt is mondani. Mert, ha nem én, KI? Ha nem most, MIKOR? Szerintem a többség, aki ilyenekhez adja  a nevét, piszok tehetséges blogger/író/akármi. Annyival jobb témákat találnátok! :) Kipróbáljátok?


Köszönöm, hogy elolvastál! 
Ha van véleményed a témával kapcsolatban, kérlek kulturált keretek között oszd meg velem! 

Szeretettel várlak vissza!
Alexandra

Kép forrása: P I N T E R E S T

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése