2017. július 27., csütörtök

Nyári este, tücsökciripelés, hullócsillagok ... és GONDOLATOK

Nem sűrűn fordul elő, hogy az éj leple alatt szálljon meg az ihlet, az pedig még ritkább, hogy jut energiám lepötyögni a fejemben kószáló gondolatokat. Ahogyan hallgattam a nyitott ablak mellett a tücskök ciripelését, a kiskutyám szuszogását, hirtelen másik bolygón éreztem magam. Igen kevés az olyan alkalom, amikor azt érzem, teljes nyugalom van. A lelkem, az agyam, a testem, a környezetem.. egyáltalán semmi sem háborog vagy zavar meg. Van időm lecsendesedni, átgondolni a nap történéseit és felkészülni a folytatásra. Jól esik kémlelni a csillagokat az ablakból, kellemes melódiát hallgatni és csak úgy lenni.

Aztán persze az eszem hirtelen kapcsol: Te meg mégis mi a fenét művelsz itt a nagy semmittevésben? Tedd már magad hasznossá! Elmélkedsz? Ugyan már.. haladjunk, haladjunk...
Miért nem tudunk kikapcsolni? Mitől vált természetesebbé az, hogy önmagunkra sincs időnk, sőt lelkiismeret furdalásunk van, ha mégis , miközben elfelejtünk élni? A létezés tényleg csak a munkából , kötelességekből és alvásból állna? Van értelme ennek az egésznek? Ki lehet vajon törni? Meddig lehet elmenni a józan ész és szív játékában?

Hiányérzetem van.. hiányzik az óra kattogása. Gyermekként megszoktam, hogy bárhol éltem, a kakukkos óra ringatott álomba. Bár olykor a pokolra kívántam, most mégis igénylem. A megszokások rabjává válni nem nehéz, kitörni viszont annál inkább. Elrugaszkodni a hirtelen rád törő libabőrös érzéstől, a nosztalgikus hidegrázástól.. tudjátok, mire gondolok? Amikor a gyomrod, a végtagjaid, a vér az ereidben egyszerre rándul össze és bizserget. 

Bebújok a takaró alá és bár nem vagyok álmos, mégsincs erőm aktívnak lenni. A sorozatok, filmek, videók nem hoznak lázba és hirtelen beugrik, hogy bárcsak... Aztán persze emlékeztetem magam, hogy ezeknek a bárcsakkal kezdődő mondatoknak az égvilágon semmi értelme. Hiszen vágyakozni olyan után, ami elmúlt vagy tőlem kívülálló teljesen felesleges. Amin pedig tudok, változtatok. Szóval nincsen bárcsak, csak a jelen, amit addig kell élvezni, amíg lehet, mert pillanatok alatt feje tetejére állhat a világ .. én már csak tudom.

A laptopom merülőben, már csak a szomszéd kutyák ugatását hallom, azt is egyre csendesebben. Egy árva lélek sem száguld a fő úton, én pedig nyugovóra térek. Elképzelem, hogy néhány év múlva hol szeretnék lenni. Olyan valóságosnak tűnik és én nagyon élvezem.


Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!
Alexandra

Az elérhetőségeimet a jobb oldalsávban megtalálod.

Hasonló bejegyzések:

4 megjegyzés:

  1. Szia Szandra!
    Szerintem..
    A megfelelêsi kényszer mások és önmagunk irányában...és a 'megyek mert addig tegyek meg mindent míg birom'... Hozza magával a rohanást és azt, hogy nem tudunk kikapcsolni...

    Jajj, a jô öreg kakukkos óra :) nekünk már 'csak' felbecsülhetetlen régi emlék tárgy ként funkcionált kiskorban is ( ugy került hozzánk hogy már nem müködött..legalább is így emlékszem...és akié volt, ő meg n csinaltatta meg, de diszként használta) de én imádtam nézni, a gyönyörűen megmunkált darabot.

    Nekem azok a régi tipusu fali -kép- festmények hianyoznak. Imádt ugy elaludni, hogy egy gyönyörű tájat nézek ..mindig elképzeltem, hogy ott vagyok :D- igaz talán pont miattam tünt el a falról- azt mesélték, hogy valahogy sikerültegkaparnom ..az meg olyan volt, -talán emlékszel ra- hogy jött vele a fal is..- persze mostanában is vannak szép falitapéták, de olyan igazi régi tipusu faliképpel nem mostanában találkoztam. A fali szőnyegeket és a kézzel vart fali képeket is imádtam illetve imádom olyanjaink még most is vannak :)

    Igen valahol tudjuk, hogy semmi értelme a 'bárcsak' mondatoknak, ha nem tudunk rajtuk változtatni...azért néha jôl esil bárcsakolni :)

    Én is szoktam úgy elaludni és olyan jô. :)

    Nagyon szépen köszönöm hogy olvashattam!
    További szép estét Kívánok Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fali tapétákat? Hát hogyne emlékeznék! A nagyszülők házainak elengedhetetlen tartozékai voltak. Pálmafák, patakok... De jó lenne, ha visszajönne kicsit ez a korszak, hiányolom őket nagyon! :)

      Örülök, hogy megmozgatott a bejegyzés!
      Előre is kellemes hétvégét ;)

      Törlés
  2. Szia! :)
    Bánom, hogy nem hamarabb találtam rá a blogodra. Elolvastam pár cikked, és egyből mentem, hogy bekövesselek.
    Eszméletlen jól írsz, nagyon tetszenek a cikkek! Jó olvasni őket.:)
    Várom a további cikkeket, puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dzseni!

      Drága vagy! Nagyon örülök és köszönöm, hogy itt vagy köztünk! <3
      Igyekszem minél több érdekes cikket hozni a jövőben is.

      Legyen csodás heted!
      Szandra

      Törlés